Szabadkai Történelmi Levéltár


iasu_hun (1)Minden komolyabb történetkutatás elkerülhetetlen állomásai a levéltárak. Ez természetesen érvényes a helytörténeti kutatások szempontjából is. A szabadkai történelmi levéltár e rövid bemutatkozása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a jövendőbeli lehetséges kutatókkal megismertesse  intézményünket.

Az irásos emlékek megőrzésének igénye az emberiség írásosságának hajnaláig nyúlik vissza. Vidékünkön a 18. század közepétől tapasztalható az állami szervek és igazgatás fejlődése, melyet a közigazgatás szerveinek és az ügyintésés rendszerének tökéletesedése is követ, így ezekre az időkre tehető az irodai levéltárak kialakulása, melyeknek feladata a létrejött írott anyag megőrzése volt. E feladatok igen gyakorlatiasan kötődtek az irodai ügyintézés folyamatához, egyszerűen olyan helyeket jelentettek, ahol azokat az iratokat őrizték, melyek a szerzett tulajdonjogok és birtokjogok bizonyítására szolgálhattak.

Szabadkán is valójában csak a 19. század második felében, a történetírás tudományának fejlődésével tudatosodik a tény, hogy az irattárak a valós történelmi források megkerülhetetlen lelőhelyei. Bizonyíték erre Iványi István, a szabadkai Gimnázium tanárának kutatása, melyet az akkori városi közigazgatás irattárában végzett, és melyek eredményeként kétkötetes tartalmas monográfia jelent meg.

A szabadkai levéltár és adattárolás múltjában világosan elkülöníthető két időszak. Az első 1743-ban kezdődik, mikor is lefektették a levéltári anyag szervezett begyűjtésének és megőrzésének alapkövetit. E tevékenység közvetlenül a városi Magisztrátus, a politikai-igazgatási és igazságügyi hatalom polgári szervének megalakulása után veszi kezdetét1743. júniusában, a májusban kiadott kiváltságlevél alapján, mellyel városunk Szent Mária néven (Privilegiatum Oppidum Szent Maria) kiváltságos kamaravárosi kinevezést nyert, és ezzel együtt mentesült a katonai igazgatás alól. Az irattári tevékenység igazi lendületet azonban csak 1779. Után, az erőteljes gazdasági, politikai és kultúrális fejlődés idején kap, ami egybeesik e település szabad királyi várossá ( Libera regiaque civitas Maria-Theresiapolis) való kinevezésével.

E helyzet jellemezte a levéltárat a Monarchia uralkodásának egész időszakában, ugyanígy az 1918. után megalakult új jugoszláv államban is. Akárcsak az egész országban, nálunk is csak a Második Világháború befejezése után vette kezdetét a korszerű levéltári szolgálat követelményeinek megfelelő levéltári intézményrendszer megszervezése. A levéltári anyag megőrzésének céljából levéltári körzeteket alakítanak ki, mellyel valójában kezdetét veszi a második időszak. 1946-ban megalakult a Szabadka várost és Bácstopolya járást felölelő levéltári körzet, melyet 1952-ben a Városi Népbizottság Végrehajtó bizottságának végzése alapján egy önálló intézmény vált fel Szabadkán “Városi Állami Leváltár” néven. 1964-ben  Szabadka Járás Képviselőtestületének döntése alapján az intézmény megkapja mai elnevezését- “Szabadkai Történelmi Levéltár”. A kilencvenes évek elején, egyéb negatív társadalmi jelenséggel párhuzamosan, a központosítási törekvés  is erősödött, ami a levéltárak munkájára is kihatással volt. Minden szerbiai levétárat Belgrád irányított. Csak az elmúlt év folyamán vette kezdetét a decentralizáció, amellyel a városi levéltárak visszakerültek a Tartomány, illetve a községek hatáskörébe.

Az elmúlt időszakban rengeteg igyekezetre, akaraterőre és szaktudásra volt szükség ahhoz, hogy kialakuljon és szakmai alapokon megszerveződjön egy korszerű levéltári intézmény. Egyetlen alkakmazottal – a levéltári körzet vezetőjével 1947-től, kezdetben egyetlen helység nélkül, majd 1950-ben a Városháza harmadik emeletén megkapott raktárokon és irodahelységeken át, valamint az első szakmunkatárssal, eljutottunk egy 16 tagot számláló munkaközösségig, melyből heten képzett levéltárosok. A többvagyonnyi szétszórt irat, a Magisztrátus megtizedelt, majd egyesített anyagának feldolgozása után, most mintegy 4500 folyóméter anyag áll rendelkezésünkre, mely 440 fondban és gyűjteményben található meg. A többnyire rendszerezett levéltári anyag egyenes használat útján, illetve a tájékoztató tudományos eszközök – összegző és analitikus  leltárok, valamint saját kiadványaink formájában kerülhet nyilvánosságra. A célnak nem megfelelő egyetlen helységtől a ma használatos 1657 négyzetméternyi depóig, valamint az irodahelységek jelentik azt a területi terjeszkedést, mely a levéltárat az elmúlt fél évszázadban jellemzi, intézménnyé válásától mindmáig. Egészében tekintve, a Szabadkai Levéltár is a korszerű levéltári tevékenység felfogásának útján haladt, amely az adatok elsődleges jogi felhasználását jelentő megőrzésétől ( az 1743-tól 1946-ig terjedő időszakban) az általános társadalmi érdekeket képviselő intézmény irányában fejlődött, olyan célokat maga elé tűzve, mint az anyag  gondozása, feldolgozása és megóvása, valamint a tudományos kutatómunka, a magánszemélyek és kutatók magánjellegű  és  jogigényléseinek, kérelmeinek kielégítése, elsősorban a történetírás területén. A levéltár ma három község területén működik: Szabadkán, Bácstopolyán és Kishegyesen.

A levéltárunkban őrzött legrégibb okirat 1685-ből származik. A Magisztrátus megalakításának dátumáig (1743.) csupán néhány irat található meg. Ettől az időponttól kezdve azonban már nyomon követhetjük e városi igazgtási szerv munkájának jól megőrzött és egyre duzzadó írásos emlékeit. A 19. századra is, de különösen  a 20. századra az írott dokumentumok feltűnő sokasága, ezzel együtt az fellelt és levéltárba átvett anyag növekedése jellemző.

A levéltári anyagot ma a következő jelentősebb csoportokba sorolhatjuk: okiratok (okmányok, oklevelek), kézzel írott könyvek ( jegyzőkönyvek, iktatók és más könyvek), iratok a hozzájuk tartozó segédkönyvekkel, jelentősebb családi és személyes alapítványok kéziratai, térképek, tervek, nyomtatványok, fényképek, audio-vizuális anyagok, ezen kívül más, korszerű (hajlékonylemezre, CD-re rögzített) adatok. Mindezeknek az adatoknak egyetlen mércének kell megfelelniük,  kultúrtörténeti szempontból értékesnek kell lenniük, és ezen belül az iratképző szerv irattárából kell származniuk.

A legrégebbi anyagok latinul  és németül íródtak ( 15%-kal), majd magyarul ( 30%-kal), a legújabbak pedig szerb nyelven (55%-kal).

Levéltárunkban őrzött legjelentősebb fondok a következők:

  • Szent Mária hivattságos királyi kamarai mezőváros tanácsa (1743-1778)
  • Szabadka szabad királyi város tanácsa (1779-1849)
  • Szabadka város polgármesteri hivatal Burgermeisteramt (1850-1861)
  • Szabadka szabad királyi város tanácsa (1861-1918)
  • Szabadka város községi elöljárósága (1918- 1941)
  • Szabadka szabad királyi város polgármesteri hivatal (1941-1944)

Egy év alatt 100 és 150 kutató keresi fel intézményünket.

A közelmúltban megnőtt a külföldi állampolgárok – kutatók száma is. Hogy anyagainkat használhassák, kérelmet kell benyújtaniuk levéltárunkban, majd az újvidéki illetékes szerv jóváhagyása után, munkájuk elé nem gördül akadály. További munkánk folyamán elsődleges célnak éppen azt tekintjük, hogy e kutatók számára lehetővé tegyük levéltári anyagunk megismerését és használatát. Ennek érdekében tervbe vettük intézményünk internetes bemutatkozását, valamint honlapjának kidolgozását is.

A levéltár kiadói tevékenységet is folytat. Kiadványokat, adatgyűjteményeket jelentettünk meg (Gyökerek), folyóiratot indítottunk Ex Pannonia címmel, monográfiák, tudományos tájékoztató eszközök láttak napvilágot– összegző és analitikus  leltárok formájában.

A levéltáraknak általában, és ezzel együtt a szabadkainak is az a feladata, hogy tevékenységével, sokrétűségével és a gondozása alatt található adatok gazdagságával hozzájáruljon a kultúrális együttműködés fejlődéséhez a régión belül.

 

Szabadka, 2002. Októbere                            Macskovics Stevan

A szabadkai Levéltár igazgatójaiasu_hun (1)

http://suarhiv.co.rs/hun