Povodom obeležavanja 60 delatnosti ustanove Arhiva 11. septembra 2007. godine održana je međunarodna arhivistička konferencija i promocija monografije http://www.suarhiv.mycpanel.rs/files/olvaso_2016/publikacije/60_godina_arhiva.pdf kao i CD-a.
vidi: https://suistorija.wordpress.com/o-arhivu/60-godina-delatnosti-istorijskog-arhiva-subotica/
plakat
Mačković Stevan i Varga T. Laslo kao direktori potpisuju ugovor o saradnji subotičkog i budimpeštanskog arhiva.
Program je bio sledeći:
POZIVNICA
60 godina delovanja arhivske službe u Subotici, obeležiće se 11. septembra 2007. godine, međunarodnim skupom arhivista i prigodnim programom.
Srdačno se pozivate da prisustvujete i uzmete učešće na tom događaju.
Satnica, program, lokacija:
- 11,00 prijem gostiju ( Trg slobode 1/3, Glavni ulaz) , u holu ispred Velike većnice u Gradskoj kući / opciono poseta prostorijama Istorijskog arhiva ( III sprat Gradske kuće)
- 12,00 početak radnog dela međunarodnog skupa ( Velika većnica u Gradskoj kući)
- Pozdravne reči i predstavljanje gostujućih Arhiva i aktuelne arhivističke problematike /Arhiv Srbije/, Arhiv Vojvodine/, Državni Arhiv Osijek/, Arhiv Tuzlanskog regiona/, Gradski arhiv Budimpešta (Budapest Főváros Levéltára) /, Arhiv Čongradske županije (Csongrád Megyei Levéltár)/, Arhiv Baranjske županije ( Baranya Megyei Levéltár)/, Arhiv Bačkiškun županije (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára)/
- Promocija monografije 60 GODINA DELATNOSTI ISTORIJSKOG ARHIVA SUBOTICA, A SZABADKAI TÖRTÉNELMI LEVÉLTÁR 60 ÉVES TEVÉKENYSÉGE
- Potpisivanje ugovora o saradnji između Istorijskog arhiva Subotica i Gradskog arhiva Budimpešta (Budapest Főváros Levéltára)
- 15,00 ručak za učesnike skupa (Vila Viktorija na Paliću
Direktor Istorijskog arhiva Subotica, Stevan Mačković, viši arhivist
HEMEROTEKA
Subotičke novine:
UBILEJ ISTORIJSKOG ARHIVA BIĆE OBELEŽEN MEĐUNARODNIM SKUPOM ARHIVISTA
PROŠLOST UVEK IZAZIVA
• Kod nas nema škole koja priprema stručnjake za arhivsku struku, reći će Stevan Mačković, direktor
„Dokumenti Javnog tužilaštva završili su na subotičkom otpadu kao stara hartija. Bačeno je 7.560 kilograma različitih spisa a da prethodno nisu pregledani, niti je bacanje odobrio Vojvođanski arhiv, odnosno nadležno odeljenje u Subotici.” Pismo upozorenja napisao je Ivan Rudić, rukovodilac arhivskog područja Subotica od 12. jula 1948. godine.
I ovaj podatak valjda najbolje ilustruje kako je startovao sa radom Arhiv koji će 11. septembra međunarodnim skupom arhivista obeležiti 60 godina delovanja arhivske službe u Subotici. Koreni su, ipak, nešto dublji.
– Prvi period arhiviranje započinje zapravo još 1743. godine kada se udaraju temelji organizovanom vođenju gradske administracije pa time i čuvanju arhivske građe. Ti postupci započinju odmah po uspostavljanju varoškog Magistrata, građanskog organa političko upravne i sudske vlasti – reći će Stevan Mačković, direktor Istorijiskog arhiva. – Danas smo jedan od vojvođanskih arhiva sa najočuvanijom i najkompletnijom građom iz tog perioda ali i kasnijih razdoblja.
Prvi rukovodilac arhivskog središta za grad Suboticu bio je Blaško Vojnić Hajduk, rukovodilac Gradske biblioteke. A tek zahvaljujući tadašnjem upravniku muzeja dr Šulmanu arhiv krajem 1948. godine dobija dve prazne prostorije u zgradi na Lenjinovom parku, u Rajhlovoj palati.
Arhiv za običnim životom zaostaje tri decenije jer po sada važećim propisima firme trajna dokumenta predaju nakon trideset godina. Takva pravila ponašanja nisu važila i ranije pa je na volju privatnika, a nekad su oni bili većinski vlasnici firmi, ostavljeno da čuvaju dokumnta za koja smatraju da su važna. Ili, to praktično znači da nije uvek moguće sklopiti sve slike o prošlosti grada.
– Čak i ako ne postoji podatak o konkretnoj firmi, direktni podatak, to ne znači da se ne mogu pronaći drugi, posredni podaci. Naravno da je teško rekonstruisati jedan period i da postoji dosta nepoznanica i belih mrlja ali pre svega zato što nas to možda nije dovoljno ni interesovalo.To istovremeno ne znači da se to ne može učiniti.
Subotica ima jednu zvaničnu istoriju grada koju je uradio Ištvan Ivanji. O njoj su mišljenja podeljena ali je ona stub od kojeg kreću svi koji žele da se vrate u prošlost.
– Prošlo je više od 110 godina od Ivanjijeve monografije, dakle mnogo vremena i postavljaju se nova pitanja na koja treba dati odgovore. Ali, ono što je bitno to je da je Ivanji prvi u Subotici koristio ono što je našao kao arhivsku građu i to je činio vrlo studiozno i pedantno zbog čega nijedan današnji istraživač ne može da nađe propuste u metodologiji njegovog rada. O nekim stavovima može da se diskutuje.
Najstariji originalni dokument koji se čuva u Istorijskom arhivu Subotice je plemićka diploma Janoša Sencija iz 1658. godine. Ali i on se čuva u originalu a nije filmovan i tako sklonjen u arhiv. Otuda i pitanje, šta još treba učiniti da arhivi lakše rade i ostanu čuvari prošlosti.
– Jedan od najvećih problema je nedostatak prostora. Valja znati da je posle Drugog svetskog rata papir bio dragocen i nije bilo velike produkcije građe na papiru dok od šezdesetih godina imamo hiper produkciju, u firmama nastaju enormne količine dokumenata. Dakle prostor je hronični problem. Zatim, mi nemamo školu koja priprema ljude za arhivistiku, svi koji su danas ovde pripremali su se za druge struke a došli su ovde zbog ličnih afiniteta. Osim toga nemamo odgovarajuću zakonsku regulativu koja bi odredila ko može da se bavi poslovima arhivara, ne samo kod nas već i na mestima gde nastaje građa. Ništa manje nije važno uvažavanje vremena u kojem živimo, odnosno mogućnost da digitalizujemo podatke koje imamo u arhivu. Kada bi to učinili naravno jednostavnije bi bilo i da razmenjujemo podatke, te da i sami dođemo do onih koji su važni za nas. D. P.
A múlt őrei
A levéltáraknak jelentős szerepük van a történelem megőrzésében – Az együttműködés az alapja a kutatók, diákok és polgárok minél szélesebb körű kiszolgálásának
Tegnap nemzetközi jellegű tanácskozásra került sor a szabadkai Városháza dísztermében a Szabadkai Levéltár 60 éves fennállásának apropójából. Az összejövetel a városnapi rendezvénysorozat részét képezte, ahová a hazai levéltárosok mellett magyarországi, horvátországi, boszniai szakemberek is érkeztek, hogy részt vegyenek a szakmai munkában, megosszák egymással a problémákat, ismertessék levéltáruk anyagát, lehetőséget keressenek az együttműködésre.
A tanácskozást Lovas Ildikó, a szabadkai önkormányzat művelődési és tájékoztatási tanácsosa nyitotta meg, aki elmondta, hogy még egyetemista évei alatt egyszer véletlenül feltévedt a Városháza 3. emeletére, és akkor, a régi iratokat, térképeket látva jött rá, hogy miért is van akkora jelentősége a történelmi levéltárnak.
Stevan Mačković, a szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója visszaemlékezett: – Nagyon régen, 1987-ben volt utoljára Szabadkán ilyen nagy számú levéltáros, archívumokkal foglalkozó szakember. A tanácskozás nemzetközi jellegét különösen örömtelinek nevezte, az egyik legfontosabb szegmensnek pedig a volt jugoszláv tagköztársaságok közötti együttműködés helyreálltát hozta fel, azt, hogy sikerült felülemelkedni az utóbbi 15-20 év történésein.
Stevan Raičević, a Vajdasági Levéltár elnöke a levéltárak együttműködésének fontosságát emelte ki, valamint elmondta, hogy az informatikai kapcsolatteremtés a leghozzáférhetőbb, leghasználhatóbb módszer, ami a legtöbbet segít abban, hogy a levéltárak látogatói minél gyorsabban hozzájuthassanak az őket érdeklő információkhoz, dokumentumokhoz.
Dr. Stjepan Sršan, az Eszéki Állami Levéltár igazgatója kifejtette, hogy a 60 év történelmi szempontból nem számít igazán soknak, de egy intézmény életében mégis nagy jelentőséggel bír. Kiemelte, hogy a tanácskozáson megjelent levéltárosok tudják legjobban, hogy ami nincs leírva, egy idő után olyan, mintha meg sem történt volna. A levéltárak egyfajta módon a történelmet csinálják, és folyton számíthatnak rá, hogy amit összegyűjtenek, azt a kutatók, a diákok és a polgárok használni fogják.
Izet Šabotić, a Tuzlai Levéltár igazgatója fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy 60 éven át őrizni egy társadalom memóriáját nem látványos, hanem nagyon felelősségteljes és fontos feladat. A háború után a bosnyák levéltáraknak két kérdésben kellett dönteniük: hogyan újítsák fel azt, ami a háború alatt megsemmisült, és hogyan lehet továbbhaladni. Szerinte a szakma közös erőfeszítésekkel győzedelmeskedett, és most már megindulhatnak abba az irányba, amerre a fejlett európai levéltárak tartanak.
Varga László, a budapesti Városi Levéltár és a Magyarországi Önkormányzati Levéltárak Szövetségének elnöke elmondta, hogy intézménye a legnagyobb városi levéltár Közép-Európában, 2004-ben pedig állami segítségnek köszönhetően sikerült átvenniük egy gyönyörű épületet, amely több mint 25 kilométernyi hosszúságú anyagot őriz. Az európai utakat már évek óta járják, voltak rögös szakaszok is, de mindenképp profitáltak a csatlakozásból, ugyanis nagyon sokat tanultak a többi, fejlettebb európai levéltártól, amelyek az igényeknek megfelelően egyre kommerszebbekké válnak, ami mellett persze igyekeznek megtartani a kutatókat is, hogy a komoly tudományos munkák is tovább folyjanak.
Dr. Blazovich László, a Csongrád megyei és a Szegedi Levéltár vezetője gondolatainak fő szálát a levéltárak szerepe képezte. Elmondta, hogy az adott régiók írásba foglalt múltját őrzik, és ezzel adnak alapot a jelennek és a jövőnek. Egyre szélesebb a spektrum, amit a levéltárak átfognak.
Dr. Ódor Imre, a Pécsi Levéltár és Szabó Attila, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatója egyaránt az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet, és meghívták a résztvevőket a következő 2-3 hónapban saját levéltárukban sorra kerülő hasonló szakmai fórumokra.
Abban mindenki egyetértett, hogy a munka minőségét csak az európai normák elfogadásával, bevezetésével lehet javítani, ami alapvető szükséglete a környék levéltárainak.
A rendezvény egyik legfontosabb fejleménye, hogy a budapesti Városi Levéltár és a szabadkai levéltár együttműködési szerződést írt alá, valamint hogy a Csongrád megyei és szegedi levéltárral már meglévő szerződést felújították.
Az egyik legfontosabb szegmensnek a volt jugoszláv tagköztársaságok közötti együttműködés helyreálltát tartom, azt, hogy sikerült felülemelkedni az utóbbi 15-20 év történésein
TÖRÖK Arnold
Fotó: Molnár Edvárd
PANNON TV:
Vendég: Stevan Mačković, igazgató, Történelmi Levéltár, Szabadka
Kamera, felkonf: Jó napot kívánok! 60 éves a szabadkai történelmi levéltár. Stúdiónk vendége Stevan Mačković, az intézmény igazgatója. Köszöntöm!
- A mezővárosi rang (1743) és a szabad királyi város rang (1779) elnyerése az adminisztráció fejlődését is eredményezte. Akkoriban archiválták-e a különböző dokumentumokat? Milyen volt az adminisztráció?
A szabadkai Levéltár története folyamán az iratok raktározásának két periódusát különböztetjük meg. Az első időszak 1743-tól veszi kezdetét és egybeesik a város ügyvitelének megszervezésével és a levéltári anyag őrzésének kezdeteivel.A katonai igazgatás megszűnése után városunkat Szent Mária szabadalmazott kamarai várossá nyilvánitották. Megalapitják a Magisztrátus politikai-közigazgatási és birósági hatósági szerveit, amivel párhuzamosan “irodai” levéltárak alakulnak. Céljuk a hivatalok kezelésében lévő dokumentumok őrzése a polgárok birtok- és más jogai megvalósitása céljából.
Az erőteljes gazdasági, a politika és a közművelődés terén történő fejlődés következményeképpen 1779 után ez a folyamat nagyobb lendületet kap. Városunk ekkor kapja meg a szabad királyi városi rangot Maria Theresiopolis elnevezés alatt (Libera regiaque civitatis Maria Theresiopolis).
- A tudomány és a történelemírás fejlődésével egyre kifejezettebb igény mutatkozott olyan archívum létrehozása iránt, amely a kutatók számára is hozzáférhető. A II. világháború után az egész akkori Jugoszláviában, így Szabadkán is létrehozzák a helyi városi archívumokat. Kik, hol, milyen feltételekkel, milyen feladattal?
A város szabad királyi városi rangja megmarad a Monarchia ideje alatt, az új Jugoszláv államban is egészen 1918-ig. Az első korszerű állami levéltár alapítására Vajdaságban – ez az Újvidéki Állami Levéltár – 1926-ban kerül a sor a Belgrádi Állami Levéltár kezdeményezésére.
A második világháború után, összhangban a levéltári szakma követelményeivel országszerte sor kerül a levéltári intézmények megalapítására. A levéltári anyag szervezett begyűjtése és védelme céljából a levéltári szolgálat megszervezését állami szervek veszik át.Az ebben az irányban megtett első lépés 1946-ban történik a Vajdaság Autonóm Tartomány Újvidék Város Végrehajtó Tanácsa Tanügyi részlegének 16800/1946[1] számú határozata alapján, amely meghatározza a Szabadka város és Topolya járás levéltári gyűj tőterületét.
A szakma első feladata a levéltárban fennálló viszonyok megvizsgálása és a levéltári anyag megvédése és biztonságos raktározása volt, és annak megakadályozása, hogy a dokumentumokat megsemmisítsék a szakemberek előzetes jóváhagyása és véleményezése nélkül.[2] 1947. július 17-én[3] kinevezik Szabadka város és a szabadkai és topolyai járások levéltári központjának vezetőjét – ezt a dátumot tartjuk régiónkban a levéltári szolgálat kezdetének .
A vezetői állást Blaško Vojnić Hajduk, a Városi Könyvtár igazgatója tölti be. Feladata a levéltári szakma megszervezése, megfelelő szakemberek foglalkoztatása, az intézmény és a levéltári anyag védelme, a gyűjtőterülethez tartozó szervek nyilvántartása, a veszélyeztetett levéltári anyag megmentése, szállítása és raktározása (raktárhelyiségekkel még nem rendelkezett a Levéltár annak idején).
- Milyen dokumentumok kerültek akkor a levéltárba? Mennyiségileg? Melyik évtől?
Az első évi jelentés 1948. november 24-én készült el. A jelentés két „félévre” van felosztva, azaz a Prokes, majd Rudić által igazgatott periódusokra. Prokes hét irattárban írta össze és helyezte védelem alá a levéltári anyagot. Megállapította, hogy 1944 őszén „néhány kocsi” levéltári anyagot Topolyára szállítottak. A jelentésében Rudić további adatokat adott a levéltári anyag sorsáról valamint a levéltári anyagot a terepen kezelő személyekről. A 18 létező irattárban a viszonyok megtarthatatlanok voltak. A levéltári anyag nagy része tönkrement, vagy a megszállók széthordták. [4]
- Az 1743 előtti anyagok, dokumentumok a budapesti és a bécsi levéltárakban vannak. Miért nem kerülhetnek Szabadkára? Mi szabályozza azt, hogy egy-egy dokumentum hová kerül?
Mint ahogy emlitettem, 1743 előtt Szabadkán még nem létezett szervezett ügyvitel, igy a Szabadkára vonatkozó iratok a budapesti és a bécsi levéltárakban vannak megőrizve. A későbbi periódusban keletkezett Szabadkára vonatkozó iratok, amelyek nincsenek nálunk megőrizve de Budapesten vagy Bécsben fellelhetőek, nem kerülhetnek Szabadkára egy levéltári alapelv miatt, mely szerint az iratot nem lehet különválasztani hovatartozási egységétől.
- MI a helyzet azokkal a dokumentumokkal, amelyek a Trianon előtt keletkeztek? Kit illetnek?
Szabadka város közigazgatási szerveinek iratai folyamatosan meg vannak őrizve Levéltárunkban 1743-1973-ig.
- Volt egy rövid időszak, mikor a térséget visszacsatolták Magyarországokhoz. Az abból az időszakból származó dokumentumok hol találhatóak?
Ezek a dokumentumok a Szabadka szabad királyi város Polgármesetri Hivatala 1941-1944 elnevezésű állagban vannak megőrizve.
- Rendszerezés hol tart? Hogy védik a dokumentumokat? Különleges feltételek? Tudják-e biztosítani a megfelelő körülményeket? (pl. levegő nedvességtartama, hőmérséklet, stb?)
A levéltári anyag állománya 4794 folyómétert tesz ki, 450 állagot és gyűjteményt számlál, melynek zöme rendezett, középszintű és darabszintű rendezésen ment keresztül. A raktárhelységekben rendszeresen ellenőrizzük a levegő nedvességtartalmát, hőmérsékletét.
- Milyen jellegű dokumentumok kerülhetnek a történelmi levéltárba?
A történelmi levéltárba azok az iratok kerülhetnek, melyeknek történeti szempontból jelentőségük van vagy a polgárok jogai magvalósitásában fontos szerepet töltenek be (pl.birtokjoguk, munkaéveik,iskolai végzettségük és más jogaik bizonyitása céljából).
- Mennyi ideig őrzik ezeket? Kik, hogyan férhetnek hozzá?
- A levéltár a hozzá kerülő iratokat tartósan őrzi, az iratok egy része azonban operativ jellegű,azaz polgári ügyintézés céljából őrizzük őket meghatározott időre (50 évig keletkezésüktől fogva).A levéltári anyaghoz a polgárok szabadon hozzáférhetnek.
- Vannak-e zárolt, titkosított dokumentumok? Tartalmuk vagy értékük maiatt?
A dokumentumokat csak abban az esetben zárolhatjuk ha azt az iratképző a megőrzésre való átadáskor külön kiszabja. A zárolt anyag mennyisége levéltárunkban a hátramaradt levéltári anyaghoz képest kicsi.
- Egyszerű, hétköznapi ember bevihet-e dokumentumokat? Magánember bemehet-e, pl. családfakutatást végezni?
A levéltárba azok adhatnak át dokumentumot amennyiben az történeti jelentőséggel bir. A levéltár közérdekű intézmény tehát családfakutatást és más kutatást is mindenki végezhet nálunk.
- A történelmi levéltár dolgozóinak munkássága – mit csinál egy levéltáros?
A történelmi levéltár és annak dolgozói feladata a levéltári anyag begyűjtése, megvédése, feldolgozása és a kutató- és tájékoztató szolgálat hatékony működésének a biztositása.
- Ex Pannonia kiadvány
Levéltárunk 1996-ban új publikációval indult Ex Pannonia cimmel. Ez egy történeti és levéltári folyóirat amelyben helytörténeti valamint levéltártörténeti cikkeket jelentetünk meg. Jelenleg a folyóirat 10.számát készitjük elő.
- Egyéb kiadványok
Ezenkivül a levéltár néhány kiadványsorozatot inditott meg:
-Gyökerek-eredeti okmányok bemutatásával ,
több külön kiadvány valamint kiállitások katalógusai.
2003-ban megjelenik az Ex Pannonia 5-6-7 száma, az analitikus leltárak második füzete – Kraljevski komesar Jozef Gludovac (Gludovácz Joseph, királyi biztos Szabadkán) (1788-1790) és Istaknuti lekari Subotice (Szabadka híres orvosai) (1792-1992) című monográfia; 2004-ben az Ex Pannonia 8. száma, Industrija i industrijalci Subotice (1918-1941) (Szabadka gyáripara és gyáriparosai 1918-1941 között) című könyv; 2005-ben a Lekarska društva u Subotici (Szabadkai orvosi egyesületek) című monográfia; 2006-ban az Ex Pannonia 9-10. száma és a Magisztrátus jegyzőkönyvei (1743-1756) analitikus leltár.
CD lemezen három publikáció kiadására is sor került: A térképgyűjtemény kéziratos térképei, Történelmi Levéltár Szabadka, 2005; Zorica Mandić, Vera Manasijević: Szent Mária kiváltásgos királyi kamarai mezőváros tanácsának jegyzőkönyve – korábbi nevén Szabatka 1743-1756 (analitikus leltár), Történelmi Levéltár Szabadka, 2006; és Diákok a Levéltárban, a Levéltár és az iskola, Történelmi Levéltár Szabadka, 2007.
- Zajlik-e valamilyen társadalmi élet a levéltárban? Kutatók, írók, újságírók?
A levéltárat naponta több kutató látogatja meg, időnként könyvbemutató, kiállitás, szaktanácskozás rendezésére is sor kerül. Diákok csoportos látogatása alkalmából, ujságirók felkérésére bemutatjuk a levéltár tevékenységét.
- Digitalizálás?
A nemzetközi levéltári szervek által kezdeményezett szabványok bevezetése megköveteli a hazai levéltári szolgálat ezekhez való alkalmazkodását, fejlődését. A folyamat elkerülhetetlen-fejlődik az informatikai tehnológia. Levéltárunk is igyekszik helyt állni ebben a szférában is.
- Mennyire számít gazdagnak a gyűjtemény?
Egy gyűjtemény értéke függ a dokumentumok tartalmától-történeti értékétől, keletkezésének idejétől, a példányok számától és még számos más tényezőtől.
- Legsürgősebb feladat?
60 éves gazdag tapasztalat és hagyomány alapjain a Szabadkai Történelmi Levéltár is igyekszik egy modern korszak követelményeinek megfelelő gyakorlatot kiépiteni.
[1] A Szabadkai Történelmi Levéltár irattárából (a további szövegben Sz.T.L. irattára) 6/1947, számú tárgy. A Vajdasági Képviselőtestület Legelsőbb Végrehajtó Bizottsága 1946. november 2-án kelt határozata szerint Vajdaságban 9 regionális levéltár létesül: Újvidéken, Zomborban, Szabadkán, Zentán, Kikindán, Becskereken, Versecen, Pancsován és Sremska Mitrovicán. Ugyanígy szervezték meg a múzeumokat, műemlékvédő intézeteket és könyvtárakat is – ezen intézmények minden városban közös székhellyel rendelkeztek. Azt is előlátták, hogy az intézményeket egy közös épületben helyezzék el.
[2] U.o.
[3] U.o.
[4] u.o., Sz.T.L. irattára 14/1948 sz. tárgy. A Vajdasági Levéltárnak írt levél azt a lesújtó adatot tartalmazza, hogy az Államügyészség 7560 kg mennyiségű levéltári anyagát kidobták a Vajdasági Levéltár azaz a Szabadkai Levéltári Központ engedélyezése nélkül; 22/1948, 34/1953 sz. tárgyak. Ilyesmi sajnos nagyon sűrűn előfordult.
zapisi iz palanke 