NOS MARIA THERESIA DIVINA favente Clementia Romanorum Imperatrix Vidua; Hungariæ, Bohemiæ, Dalmatiæ, Croatiæ, Sclavoniæ, Gallitiæ, Lodomeriæ, Bosniæ, Serviæ, Cumaniæ, Bulgariæ, Regina Apostolica; ARCHIDUX Austriæ; Dux Burgundiæ, Styriæ, Carinthiæ, et Carnioliæ; Magna Princeps Transylvaniæ, Marchio Moraviæ, Dux Brabantiæ, Lymburgiæ, Lucemburgæ, Geldriæ, Würtembergæ, Superioris et Inferioris Silesiæ, Mediolani, Mantuæ, Parmæ, Placentiæ, Guastallæ, Auschvtzii, et Zatori; Princeps Sveviæ; Comes Habspurgi, Flandriæ, Tyrolis, Hannoniæ, Kyburgi, Goritiæ, et Gradiscæ; Marchio Sacri Romani Imperii Burgoviæ, Superioris, et Inferioris Lusatiæ; Comes Namurci; Domina Marchiæ Sclavonicæ, et Mechliniæ; Vidua Dux Lotharingiæ, et Barri; Magna Dux Hetruriæ. etc. etc.
MEMORIÆ commendamus tenore Præsentium significantes, quibus expedit Universis. Quod Nos benigne, penitiusque Animo revolventes quanta Regibus, et Principibus ex Congregatione Populorum unam Civitatem, seu Corpus Politicum constituentium, sit utilitas, quantum Divitiarum, veluti necessarii cujusvis temporis Nervi ex Civilis Cohabitationis Concordia, quæ est arctissimum, et optimum in omni Republica Incolumitatis Vinculum, possit sperari Augmentum, quantum denique Quæstus, et Commerciorum Regis, et Populi Commoda facilitantium, Civitatum, et Urbium Erectionibus, earumque Privilegialibus, Prærogativis et Indultis promanare valeant Emolumenta, facile Nobis persvasum habuimus, ut in ejusmodi Concessionibus tribuendis, Civitatibusque condendis, et amplificandis benignum Calculum nostrum adjiceremus, Civitatem etenim esse quandam sibi similium Hominum optime convivendi causa insimul conflatam Communionem Prisci docuerunt sapientes, Foraque, Domos, et Plateas ideo excogitasse naturam, suimet ipsius conservatricem, ut Societas humana simul conviveret, non mutua tantum consvetudine, sed potissimum Charitatis Vinculo æternum sibi copulata, et ad mutua quævis humanitatis Officia devincta, quippe propter mutuas necessitates facile Hominum Congressus sunt inventi; quod ipsum nisi institutum fuisset, summa in difficultate, animique tristitia /:quæ solitudinis Mater est:/ res humanæ constituerentur; Ethinc providentissimi Principes quoque ex ejusmodi in unam Societatem coalito Hominum Cætu, utilitatem publicam sapienter metientes, varia Privilegia ejusmodi Populis concedere olim etiam consveverunt, ut et immortalis Nominis sui amplitudini, ad seros quoque Posteros suos transmittendæ, consulerent, et Populos sibi subjectos ad publicam felicitatem /:quæ est quies, et tranquillitas Reipublicæ:/ eveherent, in eademque cum rerum suarum augmento, jugiter stabilirent; hinc posteaquam Fideles nostri Privilegiati Cameralis Oppidi nostri SZENT MARIA in Comitatu Bacsiensi siti, et antehac SZABATKA vocati, in Anno autem Millesimo Septingentesimo Quadragesimo Tertio præterito, e Jurisdictione Militari /:cui antehac suberat:/ totaliter exempti, et ad Mentem Legum Patriarum, signanter Articuli Decimi Octavi Diætæ Anni Millesimi Septingentesimi Quadragesimi Primi Jurisdictioni Regni, et præfati Comitatus Bacsiensis realiter, et effective ex toto incorporati, ac per Fiscum nostrum Regium hactenus possessi, Cives, et Incolæ communi nomine Majestati nostræ in eo, quatenus antelatum Privilegiatum Oppidum nostrum in Liberam, Regiamque Civitatem evehere, et in numerum reliquarum Regni nostri Hungariæ Civitatum recipere, et adnumerare dignaremur, himillimis precibus supplicassent; Igitur benigno revolventes Animo multifaria, et perquam utilia, Nobisque grata, acceptaque memorati Privilegiati Oppidi nostri SZENT-MARIA Civium, et Inhabitatorum perprius Militarium Servitia, et Servitiorum merita, quibus Ipsi a pluribus Annis tam prosperis, et pacatis, quam et diversorum tum intestinorum, cum et atrocium Turcicorum Bellorum calamitosis temporibus, signanter Annis Millesimo Septingentesimo Trigesimo Septimo, Millesimo Septingentesimo Trigesimo Octavo, et Millesimo Septingentesimo Trigesimo Nono ad Vidinum, Mehadiam, Nissam, Belgradum propriis suis Sumptibus, et Armis, non sine ingenti Familiarum suarum Cæde, ac in diram Servitutem abductione, ut adeo pro redemptione ejusmodi Captivorum Sedecim Millium Florenorum Summam Eosdem numerare oportuerit, dein vero pro Convectione Futokino Temesvarinum ad rationem Exercitus Cæsareo-Regii Farinæ, Octoginta Equis, et Centum Bobus præjunctos, et ad Octodecim Milliarium distantiam Onus hocce deferentes Currus cum jactura propriæ Æconomiæ suppeditando, ac insuper eadem occasione Pabulo Equorum Cæsareo-Regiorum deficiente, Foenum pro contestando Zelo suo per ipsos Cives, et Incolas eotum Loci Militaris SZABATKA desectum, citra aliquam Ærario Regio imputationem cedendo, illudque Canisam ad Rippam Tybisci Sexcentis Currubus devehendo, tandem vero Anno Millesimo Septingentesimo Trigesimo Nono, et Millesimo Septingentesimo Quadragesimo, dum recte in Civitate Zomboriensi contagiosa Lues grassaretur, fine demolitionis Vallorum Belgradiensium Sexcentos Manuales Operarios Sumptibus propriis ad Triginta Sex Mille Florenos exsurgentibus per continuos sex Menses suppeditando, una vero prædicto Anno Millesimo Septingentesimo Trigesimo Nono pro sedamine Valachorum in Districtu Temessiensi eotum ferventis tumultus, duas Centurias Militum, aliam Equestrem, Pedestrem aliam propriis Armis, Vestibusque, ac Sumptibus, non nisi Panem ex Cæsareo Regiis Annonariis Officiis obtinentes expediendo, pro omni Posse suo, et Virium, facultatumque suarum exigentia, speciali semper solicitudine, cura, et industria, Sacro cumprimis præfati Regni nostri Diademati, Serenissimisque quondam Hungariæ Regibus gloriosæ memoriæ Prædecessoribus nostris, consequenter Augustissimæ quoque Domui nostræ, et jam Nobis etiam, occasione præcipue præteritorum gravissimorum Bellorum nostrorum inde ab exordio Regiminis nostri cum diversis aliis Potentiis præhabitorum, signanter Anno Millesimo Septingentesimo Quadragesimo Primo, et Millesimo Septingentesimo Quadragesimo secundo Quatuor Centurias Militum, duas nempe Equestres, et totidem Pedestres Armis, et Amictu Militari, aliisque necessariis, ex propria sua Cassa instructas, et nonnisi a die motionis suæ, Stipendium ex Ærario nostro Bellico obtinentes, statuendo, et expediendo; ac subinde Anno statim subsequo Millesimo Septingentesimo Quadragesimo Tertio Bellis undique æstuantibus, ad rationem eotum per Tribunum Menczl erectarum liberarum Centuriarum Centum quatuordecim, et pro usibus Legionis Equestris Ordinis Hungarici Festeticsianæ Triginta sex, adeoque insimul Centum Quinquaginta Sonipedes gratuito, et benevole offerendo, et effective statuendo; ac tandem pro clementer impertitis Eidem Privilegiis, ad Supremum Bancale Militare Officium nostrum Duodecim Mille Florenos numerando, et in diversis aliis quoque necessitatibus nostris Sumptus notabiliores prompte præstando, Patriæ Publico pro Locorum, et temporum varietate, atque occasionum exigentia, intra, et extra Regnum constanter, et alacriter, atque cum magna Sangvinis sui effusione, numerosorumque Coincolarum suorum amissione, atque adeo facto, et re ipsa sese tum Nobis fideles ac perutiles Patriæ Cives, et zelosos Boni Publici Promotores exhibuerunt, testatique fuerunt, cum et in majorem debitæ suæ in Majestatem nostram Regiam homagialis Devotionis contestationem, verique erga Publicum Hæreditariorum Regnorum nostrorum, et Ditionum Bonum amoris thesseram, majus denique submissi, ac grati in Nos Obsequii specimen, pro præhabitis Publicis Belli necessitatibus non solum Tyrones Milites majori numero statuerunt, et ad augendum generosorum Equestris Ordinis Hungarici Militum nostrorum numerum Centum pro Servitio nostro aptos, habilesque Equos obtulerunt, sed etiam Quinque Mille Ordinariorum Aureorum Summam in modernis Belli circumstantiis ad dispositionem nostram Cæsareo-Regiam gratuito, prompte, et effective præstiterunt, atque exolverunt; Pollicentes semet in futurum quoque continuis semper tam prosperis, quam adversis temporibus pari promptitudine, fideique, et devotionis studio tum fideles Subditos, nostros, cum et utiles Patriæ Cives, et Boni Publici Zelatores exhibituros, et jugiter testaturos; unde et Nos ad singularem Ipsis impertiendam Regiam Gratiam et Munificentiam, non abs re permoverunt; Volentes proinde Nos quoque Benignitatis, et Munificentiæ nostræ Regiæ prænominati Privilegiati Oppidi nostri Cameralis Cives, et Incolas participes reddere, utque Ipsi in sera etiam Posteritate sua fidelitatem, et fidelia eorum Servitia per Majestatem nostram agnita, remunerataque fuisse experiantur et per hoc ipsa quoque illorum Posteritas, ad futura de Majestate, Augustissimaque Domo nostra, et Sacro prælibati Regni Nostri Hungariæ Diademate, Bonoque Publico benemerendi Studia eo magis incitetur, et calcar, atque stimulum nanciscatur; igitur tum ob hoc, tumque etiam ex eo, quod de sæpefato Privilegiato Oppido nostro SZENT MARIA multum alioquin jam impopulato, spes indubia supersit, quod ubi libertati assertum, Privilegiisque novis donatum, et in numerum Liberarum Regiarumque Civitatum assumptum fuerit, multo magis adhuc populabitur, per hoc vero etiam Fundus Contributionalis pro supportandis Oneribus Publicis ultra augebitur, Quæstus, et Commercium in Partibus illis, velut injuria temporum multum adhuc desolatis, aliunderarum, promovebitur, et Incolis illarum Partium, occasione distractionis rerum suarum notabiliter carentibus, cum aliis in eodem æque Comitatu Bacsiensi non ita pridem pariter per Nos erectis Liberis, Regiisque Civitatibus Neoplantensi, et Zomboriensi, pro communi Emporio sit deserviturum, et commodum sane quæstum exercendi, et augendi, Naturaliaque sua facilius distrahendi, et Pecuniam /:quæ principalis ad res humanas bene curandas, nervus est:/ comparandi occasionem, et facilitatem præbiturum; ad hæc, quo magis impopulatus fuerit in Partibus illis tanquam hostico vicinis sæperepetitus Locus SZENT MARIA, eo majori etiam tempore Belli Turcici /:quod DEUS clementer avertere dignetur:/ Hosti oppisito Exercitui Militari, ut facilius subsistere, et Hostem reprimere valeat, adminiculo, atque adeo Saluti quoque Publicæ, et communi totius Regni, Eidemque vicinorum Regnorum et Provinciarum nostrarum Bono multum utique prodesse poterit. Ex his proinde commune Bonum, publicamque utilitatem respicientibus rationibus, et motivis, cumulatisque antelatorum Civium, et Incolarum Supplicantium meritis, totum crebrofatum Locum nostrum SZENT MARIA, in Comitatu /:uti præmissum est:/ Bacsiensi situm, de plenitudine Potestatis, et authoritatis nostræ Regiæ Nobis præviis etiam ex rationibus Vi Articuli Decimi Septimi Millesimi Sexcentesimi Octogesimi septimi Anni competentis, cum Terris, Juribus, et Prærogativis ab infra uberius declaratis, in LIBERAM REGIAMQUE charissimi Regni nostri Hungariæ CIVITATEM evehendum, creandum, et præficiendum, ac in reliquarum Liberarum, Regiarumque dicti Regni nostri Civitatum, Regiorumque Peculiorum nostrorum numerum, Cœtumque, et Ordinem cooptandum recipiendum, et adscribendum, abrogatoque ejusdem, quo hactenus vocabatur Oppidi SZENT MARIA nomine Eidem pro futuro nomen et titulum LIBERÆ REGIÆQUE C1VITATIS MARIA THERESIOPOLIS a modo imposterum perpetuis semper temporibus dandum, tribuendum, esse duximus, atque concedendum, ex certa nostra scientia, animoque deliberato, benigne annuentes, ut CIVITAS hæcce MARIA THERESIOPOLIS a modo imposterum.
PRIMO: Universis et singulis Juribus, Prærogativis, Immunitatibus, et Privilegiis tum ex Lege Regni, cum etiam ex generali reliquarum Liberarum, Regiarumque Civitatum nostrarum consvetudine eidem competentibus, sed et nomine quoque LIBERÆ et REGIÆ CIVITATIS MARIA THERESIOPOLIS libere uti, frui, et gaudere valeat, et qua talis, quartum Regni Statum cum Sessione, et Voto, ingrediatur, et pro recepta Regni Consvetudine, in futura Diæta Articulis Regni inseratur, successivisque temporibus ad Generales quoque REGNI DIÆTAS, per consvetas Regales Literas vocetur, pro Peculio item Sacræ Regni Coronæ, nullum alium præter legitime coronatas Regias Majestates Terrestrem Dominum recognoscente, habeatur, nec ab Ea unquam separari, alienari, vel oppignorari ullo pacto possit, ac valeat.
SECUNDO: Magistratus, et Cives ejusdem Civitatis collectivo nomine sumpti, ad mentem Legum pro vero, et indubitato Regni Nobile censeantur, adeoque cæteras inter nobilitares Prærogativas, ipsa quidem Civitas in concreto, quoad res pro necessitate propria, seu communi, ex aliis Hæreditariis Regnis, et Provinciis nostris in Hungariam inducendas, vel abinde educendas, Immunitate quoque Tricesimæ gaudeat; ipsi vero Cives singillatim sumpti, ad conformitatem aliarum Liberarum Regiarum Civitatum, earumque Civium solitis Civitatis Passualibus Literis muniti, a Solutione duntaxat Teloniorum, et Tributorum, neutiquam autem Tricesimarum imposterum sint exempti, et immunes, Passualesque Civitatis Literæ, legitime confectæ, et sub usitato infrascripto Civitatis Sigillo, Ceræ impresso, Itinerantibus Civibus extradandæ ubivis Locorum acceptentur, suamque firmitatem obtineant.
TERTIO: Publicas Contributiones non secus, quam cum Regno, et Taxas Diætales, ac quævis Onera Publica nonnisi ad instar aliarum Liberarum, Regiarumque Civitatum præstare, et supportare sit obligata, consequenter omnes et singuli, cujuscunque, Status, et Conditionis Fundos Civiles ibidem possidentes, Beneficiaque Civilia usuantes Personæ, non obstante nobilitari, militari, vel camerali ipsorum Prærogativa, debitas a Fundis eorum, aliisque Beneficiis Civilibus Contributiones in medium ipsius Civitatis præstare, aliaque communia Onera supportare, ac respectu ejusmodi Fundorum, Beneficiorumque Civilium Jurisdictionem Civilem recognoscere teneantur, exceptis Fundis /:si qui in eadem Civitate actu jam forent:/ Curialibus, Regiisque Privilegiis, et Immunitatibus provisis, adeoque ratione ejusmodi Fundorum Curialium, uti et Personarum nobilium, Curiali Libertate, et respective nobilitari Prærogativa gaudentium ad conformitatem Legum Patriarum salva ulterius permanente.
QUARTO: Pro Territorio ejusdem Civitatis totum, et omne Terrenum per Camerales hujus Loci Incolas hucusque possessum cum sequentibus numero Duodecim Prædiis, utpote CSANTAVÉR, VERUSSITTY, TOMPA, LUDAS, ZABNATICZA, NAGY-FENY, VANTELEK, GYORGYÉN, BAJMAK, TAVANKUT, SZEBESSITTY, et KELLEBIA, nec non Fluvios JESZENOVACZ, seu KÖRÖS, et Lacum PALITTY nominatos, cum suis veris, et antiquis Metis, ac Limitibus, universisque eorundem quocunque nomine censendis Appertinentiis, Beneficiisque, et utilitatibus prout et Proventibus omnibus, et signanter etiam Educillis, et Macellis, ubicunque in hocce Territorio, in, vel extra Civitatem haberi queuntibus, Braxatione Cerevisiæ, Exustione Cremati, et Tegularum, Emolumentis præterea Fororum et Nundinarum, Taxæ dein Judæorum, et aliorum non Civium, in Civitate tamen, vel ejusdem Territorio commorantum, Pharmacopæarum etiam, et Tabernarum erectione, cunctis denique Juribus, et Jurisdictionibus, Dominis Terrestribus competentibus, eo Jure, et Facultate, prout nimirum Camera, vel Fiscus noster Regius eadem possidere, et usufructuare potuisset, memoratis Civibus, et Incolis nostris LIBERÆ REGIÆQUE CIVITATIS nostræ MARIA THERESIOPOLIS, totique eorundem Communitati intuitu prædeductorum diuturnorum fidelium æque, ac utilium Servitiorum tam Militarium, quam Politicorum, exindeque comparatorum Meritorum suorum, nec non pro Ducentorum Sexaginta Sex Millium Sexcentorum Sexaginta Sex Florenorum, et Quadraginta Xruciferorum Summa, ad Ærarium nostrum Regium in competentibus Ratis intra Sex Annos deponenda, sub Evictione Fisci nostri Regii usque ad præspecificatam ad Ærarium nostrum /:uti dictum est:/ effective deponendam Summam, assumpta, pendendo item quotannis Censu Regio, quem usque ulteriorem benignam dispositionem nostram pro hic et nunc in Mille Florenis clementer defigimus, perpetuo possidenda, et usuanda dedimus, donavimus, et contulimus, eo tamen per expressum declarato.
QUINTO: Ut non solum numerum Civium, et Incolarum suorum Mechanicis, et cujuscunque Sortis Manufacturarum Fabricatoribus, ac Publico utilibus Opificibus, mere tamen Romano-Catholicæ Religionis augere, Eisdemque Fundos intravillanos /:Subsidio pro Ædificatione Domorum eisdem ex Cassa sua Domestica erga successivam bonificationem præstando:/ gratuito assignare, et exscindere; verum etiam duo eidem Liberæ, Regiæque Civitati, ut supra per Nos clementer collata prædia Csantavér nempe, et Bajmak nuncupata sumptibus suis propriis quantocyus impopulare, consequenter ad Vires Sessionum Colonicalium, prævie Geometrice emensurandarum, in Possessiones transformare debeat, et teneatur, sitque obstricta, quæ subinde Prædia Impopulatione de pleno effectuata, per Comitatum, ad cujus nempe Jurisdictionem de Jure, et Consvetudine spectant, et pertinent, in Concursu Magistratus repetitæ Liberæ, Regiæque Civitatis conscribenda, ac a Portis, Civitati eidem admensis, juxta æquam proportionem defalcanda, elaboratumque ejusmodi medio Consilii nostri Regii Locumtenentialis Hungarici pro clementissima Inspectione, et approbatione demisse repræsentandum; interea vero usque dum videlicet prædicta duo Prædia Csantavér, et Bajmak effective impopulata, atque suo modo et ordine communibus, et publicis Oneribus subjecta fuerint toties memorata Civitas Præjuncturas necessarias pro Magistratualibus Comitatus Personis /:præstatione Præjuncturarum Militarium eandem Civitatem ad instar Liberarum, Regiarumque Civitatum Zomboriensis, Debreczinensis, Szegediensis, et aliarum, quæ sufficienti, et amplo Pascuo provisæ sunt, alioquin manente:/ ex gremio Civitatis, uti hactenus administrabit, ac in promotionem Publici, consequenter Altissimi quoque Servitii nostri debite statuet.
SEXTO: Admittimus præterea, et concedimus, Communitati hujus Liberæ, Regiæque Civitatis nostræ, ut eadem per selectum Civium ad instar aliarum Liberarum, Regiarumque Civitatum nostrarum Judicem, et duodecim Senatores pro Magistratu suo, ac præterea alios quoque Civitatis Officiales, et Servitores ex mere Romano-Catholicis, ad id aptos, et idoneos, in Festo Sanctæ Theresiæ in Decimumquintum Octobris incidente, juxta Leges Patrias, et usum aliarum Liberarum Regiarumque Civitatum libere eligat, taliter vero legitime electæ Magistratuales Personæ, et quidem Judex per duos Annos, Senatores vero ad dies Vitæ in Officiis maneant, neque sine præscitu, et Consensu nostro, ab iisdem amoveri valeant; Qui Loci Magistratus, Causas Judicatui Liberarum, Regiarumque Civitatum competentes, modo et praxi aliis Liberis, et Regiis Civitatibus communi, Legibusque Regni conveniente judicabit, Appellationem autem in Causis appellabilibus coram Se causantibus, et litigantibus Partibus, ad Tavernicorum nostrorum Regalium Magistrum pro maturiori Revisione, facere admittet, et Sententiam suam cum tota Processus Serie more solito eorsum transmitted; non secus.
SEPTIMO: Confirmamus huic Liberæ, Regiæque Civitati nostræ Jus Gladii, exercendamque ad normam aliarum Liberarum Regiarumque Civitatum nostrarum in Malefactores quosvis in Territorio suo deprehensos, Criminalem Jurisdictionem cum facultate Columnam infamem, et Patibulum Opera Murariorum erigendi, non absimiliter etiam reliquas universas Causas, tam Publicum Civitatis Statum, quam et Personas, Fundosque Civiles respicientes, ac quovis modo ad Jurisdictionem Magistratualem pertinentes, judicandi potestatem; præterea.
OCTAVO: Admittimus eidem Civitati etiam Jus Patronatus eo modo, ut facultatem præsentandi Parochum Catholicum penes solos Catholicos Cives, et Incolas semper maneat, et vicissim Græci etiam Ritus non Uniti Cives soli sibi de Parochis suis more suo provideant, iisdemque ab utrimque de necessariis Subsistentiæ mediis prospiciant; et cum
NONO: Præattactam Civitatem nostram MARIA THERESIOPOLIM, et Territorium illius, a Jurisdictione Militari, et Camerali, quibus antehac suberat, totaliter exemerimus, et libertaverimus, ideo universi ejusdem Cives, et reliqui Incolæ omnes cujuscunque Nationis, Status, et Conditionis existant, nullam amplius seu a vicinorum Fortalitiorum nostrorum, vel aliorum quorumcunque modernis, et futuris Commendantibus, eorundemque Subalternis, seu etiam Officialibus nostris Cameralibus, in Partibus illis constitutis, verum non nisi a Loci Magistratu, suam in futurum habeant dependentiam, adeoque Loci Magistratus in Cives, et incolas hujus Civitatis nostræ Lege stabilitam, et Liberis, Regiisque Civitatibus legitime competentem Jurisdictionem tam in Personalibus, quam realibus, Fundos videlicet Civiles in Territorio ejusdem possessos, tangentibus, exceptis, qui de Lege Regni excipiuntur, exercebit, nihilominus
DECIMO: Iidem Cives, et Incolæ Civitatis hujus, in quibusvis Belli, aliisque Publico periculosis Circumstantiis Nobis debitam fidem, ac fidelem correspondentiam cum vicinorum Fortalitiorum nostrorum Commendantibus, vel pro tempore constitutis Belli Ductoribus nostris fovere, omnesque sibi notas periculosas Machinationes, et Simultates, perversaque et nociva Consilia quantum penes eosdem stat, antevertere, imo similia instantanee detegere, denique omnia ea, quæ fidelibus Subditis de homagiali obligatione sua incumbunt, internamque quietem, et securitatem concernunt, prompte, fideliter, et accurate observare teneantur; et cum
UNDECIMO: Communis necessitatis, et internæ quoque Civitatis hujus Securitatis ratio svadeat, ut ipsa etiam hæc Civitas, ut primum fieri poterit, Vallo, et cum tempore etiam Muris ad instar aliarum Liberarum Regiarumque Civitatum cingatur, Portæ item necessariæ erigantur, et Vigiliis provideantur, igitur quemadmodum Civitati hæc provide curare incumbet, ita liceat Eidem eum in finem etiam necessarios pro Custodia Civitatis Satellites, vulgo Trabanos, seu Hajdones tot numero, quot necessarii fuerint, uti et Tympanotribas pro instituendis Publicationibus, vel in casu Incendii adhibendos, constituere, qui Satellites necessariis Armis provisi, cum sibi præponendo Civitatis Capitaneo ex gremio Magistratus semper eligendo, nocturno tempore de more in aliis quoque Liberis, Regiisque Civitatibus observato, fine coercendorum Malevolorum, et inquietorum Hominum, et observandorum, antevertendorumque quorumvis Excessuum, per Civitatem circumire, et Excubias agere obligentur. porro
DUODECIMO: Admittitur quidem Eidem Civitati, etiam id, ut in quibusvis Caducitatibus Civilibus, seu Personarum, Fundorumque, et Facultatum Civilium Fiscus Civitatis succedat, talesque Caducitates libere apprehendi, et pro Publico Civitatis applicari valeant, in Bonis nihilominus Mobilibus deficientium Nobilium, et liberarum Personarum, in Fundo Civili degentium, prout et in universis Bonis mobilibus, et immobilibus hæreditariis, in Terreno, et Fundo Civitatis istius tentis, et possessis, quorumvis tam Nobilium, liberarumque Personarum, quam et Civium, de Nota Infidelitatis, aut Crimine læsæ Majestatis Convictorum, Fiscus Regius ad mentem Articuli Octogesimi Septimi Millesimi Sexcentesimi Quadragesimi Septimi, et Sexagesimi Secundi Millesimi, Septingentesimi Decimi quinti immediate succedat, ejusmodique Civiles hæreditates, Collationi Regiæ eo facto subjaceant, per Donatarios attamen Jure Civili possidendæ; et quoniam
DECIMOTERTIO: In Regno, et Partibus eidem annexis degentes, et constituti Græci Ritus non uniti, Rascianæ Gentis Homines antiqua Cæsareo-Regia Privilegia in Anno Millesimo Septingentesimo Quadragesimo tertio etiam per Majestatem nostram benigne confirmata, haberent, ideo Incolæ hujus Civitatis Græci Ritus non uniti, in quantum in usu illorum Privilegiorum ibidem hactenus fuerunt, in illo juxta genuinum illorum Sensum, et tenorem, etiam imposterum permaneant; dehinc autem nonnisi Romano Catholici ad Jus Concivilitatis admittantur.
DECIMOQUARTO: Etiam id benigne concedimus memoratæ Civitati nostræ MARIA THERESIOPOLI, ut pro Publico illius, vicinorumque Locorum Bono, et Commodo, quemadmodum hactenus, singulis Septimanis unius Ordinis pro Die videlicet Lunæ Hebdomadales et præterea Ternas Publicas, et quidem Primas Die Decima sexta Maji, in Festo nempe Sancti Joannis Nepomuceni; Secundas Die immediate Festum Nativitatis Beatæ MARIÆ Virginis; et Tertias demum Die immediate Festum Omnium Sanctorum sequentibus, cum totidem Foris Pecuariis ante, et post easdem dies celebrandis, omni eo Jure, et Privilegio, quo aliæ Liberæ Regiæque Civitates nostræ, Nundinas servare tenere, et habere, ex iisdemque legitime obtingentem Reditum, et Proventum pro communi emolumento suo percipere valeat, atque possit, ea tamen per expressum adjecta cum declaratione, ut ubi ipsa Annorum serie præmissi Celebrationi Nundinarum præfixi dies, in Diem Dominicam, aut Fori Festum inciderint, casum in illum Nundinæ Diebus hanc, aut tale Festum proxime sequentibus, nunquam autem Dominico, vel Fori Festo celebrentur; quo vero
DECIMOQUINTO: Præfati Cives et Incolæ crebro nominatæ hujus Civitatis nostræ MARIA THERESIOPOLIS supra declaratis benignis Concessionibus, Libertatibus, et Prærogativis, aliis etiam Liberis, et Regiis Civitatibus nostris communibus, ac Legibus et Constitutionibus Regni potissimum contentis, et probatis, omni cum tranquillitate, et quiete secure, ac imperturbate uti, frui, et gaudere valeant, omneque eatenus impedimentum, et cujusvis Dissensionis ansa amoveatur, omnem omnino Domorum, et Fundorum Civilium in, vel extra Civitatem existentium, sine Consensu, et in Præjudicium Communitatis, ac citra benignam Annuentiam Regiam Exemptionem et Libertationem cautam esse volumus, et vetitam imo per expressum statuimus, ut si quæ Bona immobilia sive hæreditatis, sive alio quocunque titulo, ad Ecclesiasticam, aut alienigenam, vel exteram Personam devolvi contingeret, talis similia Bona intra Annum /:nisi se medio tempore Jurium, et Beneficiorum civilium consortem et participem reddiderit:/ Civibus, divendere teneatur, secus penes Magistratum stabit, prævia æstimatione, et pretio Possessori eorundem exsoluto, eundem ab ejusmodi Bonis juxta Regni Leges amovere; ac ut
DECIMOSEXTO: Municipalis Cursus, et Jurisdictio Civilis sarta, tectaque maneat, et neutiquam turbetur, aut confundatur, per expressum volumus, ac declaramus, ne ullus alius seu Militares, sive Camerales Officiales nostri sint, nec etiam Comitatus cum præjudicio Legum, et antelatæ Civitatis nostræ, in eadem, et in Territorio ipsius quampiam Jurisdictionem exercere, Judicium contra Cives ferre, vel aliis actibus Jurisdictionalibus in eos procedere, vel semet immiscere, aut etiam in exequendo Actu Criminali in Portis, seu alibi, Magistratum impedire præsumant; præterea
DECIMOSEPTIMO: Cum justi pro injustis, et innoxii pro noxiis, et Reorum Excessibus non debeant quoquo modo impediri, vel turbari, hinc prout præfatos Cives, et Incolas prænominatæ Civitatis nostræ ubique locorum, propter aliorum debita, in Persona, vel Rebus suis arrestari, et detineri facere cautum omnino, ac vetitum esse volumus, et jubemus; ita a quibuslibet Vectigalibus, Tributis, Teloniis, et Tricesimis intra ambitum præfati Regni nostri Hungariæ, et Partium eidem annexarum, prout et a violenta in Domos ipsorum invitis Hospitibus, et præter Magistratualem assignationem cujuscunque Conditionis Hominum Condescensione, Quarteriis, et Hospitalitate, antiqua Liberarum, Regiarumque Civitatum nostrarum Libertate id exigente, exemptos esse declaramus; hoc quoque per expressum declarato.
DECIMOOCTAVO: ut Concessiones, Jura, et Privilegia hæcce juxta Articulum Vigesimum nonum Diætæ Anni Millesimi Septingentesimi Quadragesimi primi non aliis, quam nostris veris Subditis, et antelatæ Civitatis nostræ modernis, ac futuris Civibus ac Incolis /:quos Ordine posteriores, uti jam præmissum est, Romano-Catholicos esse oportet:/ deserviant, et suffragentur;
DECIMONONO: Quo vero perpetuum, et celebrius Libertationis hujus, Benignitatisque, et Clementiæ nostræ Regiæ erga præfatam Civitatem nostram MARIA THERESIOPOLIM, ejusdemque Cives, et Inhabitatores declaratæ, et elargitæ extet Documentum, eademque pleniore Beneficio decorata, clarius in oculos incurrat Hominum, ejusdem Civitatis antiqua Armorum, quibus hactenus, qua Oppidum ex Privilegio nostro usa est, Insignia non modo benigne confirmavimus, verum etiam certa in parte adauximus, et illustravimus, et in hanc uti sequitur, formam futuris, et perpetuis semper temporibus usuanda, ac usum quoque Ceræ rubræ in sigillando, benigne concessimus:
S C U T U M videlicet in Figura Sphærica, seu rotunda horisontaliter sectum, superiore sui parte cæruleum, Beatissimam Virginem MARIAM continens, Tunica coccinea, Velamine, aut Syrmate ornata, amictam, cum JESULO Veste carente, qui Divam Theresiam prærepetitæ hujus Regiæ ac Liberæ Civitatis nostræ MARIA THERESIOPOLIS Patronam electam e sinistra Scuti parte dextrorsum respicientem, amictu Sancti Monialium Instituti Religiosorum Carmelitarum indutam, circulo aureo /:Sanctitatis Tessera:/ Caput redimitam, et sinistra Pectori admota, dextram versus DEIparam Virginem, hujusque Filium divinum extendentem, expansis Brachiis, quasi amplexurus visitur, e Nubibus cœlestibus apparentem; Inferior Scuti pars ostentat Leonem aureum, Cauda bifurca, super tergum projecta, et districta minitantem framea dextrorsum conversum; eidem huic Scuto incumbit Corona vulgaris, circumferentia vero ipsius Scuti exterior hac Epigraphe, seu Superinscriptione: SIGILLUM LIBERÆ ET REGIÆ CIVITATIS MARIA THERESIOPOLIS circumducta conspicitur. Quemadmodum hæc omnia in principio seu capite præsentis benigni Diplomatis nostri Pictoris edocta manu, et artificio, propriis, et genuinis suis coloribus depicta, et ob Oculos Intuentium lucidius posita esse conspicuntur; Decernentes, et ex certa nostra scientia, animoque deliberato concedentes, ut memoratæ Civitatis nostræ Liberæ, Regiæque MARIA THERESIOPOLIS Cives, Hospites, et Incolæ, ac eorum Posteri, et Successores universi, Sigillo ejusdem Civitatis prævio modo Armorum Insigniis notato, et exsculpto, universas, et quaslibet Literas suas quacunque de causa in medio eorundem communi nomine expediendas, Cera rubra sigillare, hujusmodique Sigillo in Cera Coloris prænotati, quibuscunque Literis Civitatis appensa, seu appressa, perinde sicut Literis aliarum Liberarum, ac Regiarum Civitatum nostrarum Cera similis Coloris in Sigillo utentium, Vigor, et Fides adhibeantur, adhiberique debeant effective, et indubitanter.
VIGESIMO: Cuncta tamen præmissa ea speciali cum Conditione resolvimus, ut prærepetiti Cives, Incolæ et Hospites, in omnibus semet aliis Liberis, Regiisque Civitatibus nostris conforment, et ab Ingratitudinis, et Infidelitatis Nota, et Macula sub amissionis, et ablationis horum, ac aliorum omnium Privilegiorum, et Libertatum suarum, aliaque Poena legali perpetuo sibi cavere, hocque insigne Beneficium, et non vulgarem Gratiam, et Clementiam nostram Ipsis collatam, de Majestate nostra, Hæredibusque, et Successoribus nostris, legitimis videlicet Hungariæ Regibus, omni Fide, Constantia, et Fidelitate jugiter promereri studeant, et debeant; Imo cooptamus, recipimus, et adscribimus quoad omnia, et singula præmissa /:Salvo Jure alieno, præsertim vero ECCLESIARUM DEI:/ In cujus Rei Memoriam, Firmitatemque perpetuam, Præsentes Literas nostras Secreti Majoris Sigilli nostri impendentis /:quo ut Regina Hungariæ Apostolica utimur:/ munimine roboratas Iisdem Civibus, et Incolis annotatæ Civitatis nostræ MARIA THERESIOPOLIS pro Ipsis, eorumque Posteris, et Successoribus in Ævum valituras, sub Evictione Fisci nostri Regii /:ut præmissum est:/ dandas duximus, et concedendas.
Datum per manus Fidelis nostri, Nobis sincere Dilecti Spectabilis ac Magnifici Comitis Francisci Eszterházy de Galantha, Perpetui Comitis in Frakno, Aurei Velleris, ac una Insignis Ordinis Sancti Stephani Regis Apostolici Magnæ Crucis Equitis, Camerarii, Consiliariique nostri Actualis Intimi, Comitatus Mossoniensis Supremi Comitis, Curiæ item nostræ Regiæ per Regnum Hungariæ Magistri, et per antelatum nostrum Hungariæ Regnum Aulæ nostræ, prout et dicti Ordinis Sancti Stephani Cancellarii, in Archi-Ducali Civitate nostra Vienna Austriæ, Die Vigesima secunda Mensis Januarii, Anno Domini Millesimo Septingentesimo Septuagesimo Nono. Regnorum nostrorum Hungariæ, Bohemiæ, et reliquorum Anno Trigesimo Nono. Reverendissimis, Illustrissimis, Reverendis item, ac Venerabilibus in CHRISTO Patribus Dominis: Josepho e Comitibus de Batthyán, S[acrae]. R[omanae]. E[eclesiae]. Cardinale, et Principe S[acri]. R[omani]. I[mperii]. Metropolitanæ Strigoniensis; Adamo e Liberis Baronibus Patachich de Zajezda, Colocensis et Bacsiensis Ecclesiarum Canonice unitarum Archi-Episcopis; Comite Francisco Zichy de Vásonkő , Jaurinensis; Comite Carolo Eszterházy de Galantha, Agriensis; Christophoro e Comitibus Migazzy de Vall, et Sonnenthurn, S. R. E. Cardinale, Principe S. R. I. Administratore Vacziensis; Josepho Gallyúff, Zagrabiensis; Joanne Baptista Caballini, Segniensis, et Modrussiensis, seu Corbaviensis; Matthæo Francisco Kerticza, Bosnensis, seu Diakovariensis, et Syrmiensis; Comite Ladislao Kollonics de Kollegrad, Transylvaniensis; Carolo Szalbek, Scepusiensis; Comite Francisco Berchtoldt, Neosoliensis; Comite Antonio de Réva, Rosnaviensis; Josepho Bajzáth, Veszprimiensis; Joanne Szily, Sabariensis; Ignatio Nagy de Séllye, Alba-Regalensis; Emerico Christovics, Csanadiensis; Antonio Zlatarics, Belgradiensis, et Samandriensis; Stephano Nicolao Jaklin, Electo Almisiensis; Comite Sigismundo Keglevics de Buzin, Electo Makariensis; Georgio Nunkovics, Electo Serbiensis; Josepho Pethő, Electo Drivestensis; Barone Emerico de Perény, Electo Bacensis Ecclesiarum Episcopis, Ecclesias DEI feliciter gubernantibus. Serenissimo item Principe Domino Alberto, Regio Poloniæ, et Lithvaniæ Principe, Duce Saxoniæ, prælibati Regni nostri Hungariæ Locumtenente nostro Regio; nec non Spectabilibus ac Magnificis; Comite Georgio Fekete de Galantha Judice Curiæ nostræ Regiæ; Comite Francisco de Nádasd, Perpetuo Terræ Fogaras, Regnorum nostrorum Dalmatiæ, Croatiæ, et Sclavoniæ Bano; Comite Adamo de Batthyán, Tavernicorum; Illustrissimo S. R. I. Principe Nicolao Eszterházy de Galantha, Perpetuo Comite in Frakno. Nobilis Turmæ nostræ Prætoriæ Hungaricæ Capitaneo; antelato Comite Francisco Eszterházy de dicta Galantha Curiæ; Comite Joanne Nepomuceno Csáky de Keresztszegh, Agazonum; Comite Joanne Nepomuceno Erdődy de Monyorókerék, Cubiculariorum; Comite Antonio Károlyi de Nagy-Károly, Dapiferorum; Comite Leopoldo Pálffy ab Erdőd, Janitorum; Comite Francisco Xaverio Emerico Koller de Nagy-Mánya, Pincernarum nostrorum Regalium per Hungariam Magistris; ac Comite Joanne Pálffy ab Erdőd, Comite Posoniense, cæterisque quamplurimis sæpefati Regni nostri Hungariæ Comitatus Tenentibus, et H O N O R E S.
Maria Theresia
Comes Franciscus Eszterhazy
Josephus Gaszner
Anno 1779 Die 13a Mensis Decembris sub Prali I. Comitatus Bacsiensis Congregatione in Libera Regiaque Civitate Zombor celebrata Præsentes Benignæ sua Majestatis Sacratissima Litera Privilegiales Die 22da January Anno cur. 1779 Viennæ Austria emanatæ Oppidum gremiale Szent=Maria olim Szabatka in numerum reliquarum Liberarum Regiarumque Civitatum sub nomine Maria Theresiopolis pro futuro usurpando elevantes Lectæ et publicata sunt, Fiscali Magistratuali eatenus quatenus Impopulatione Prædiorum Bajmak et Csantaver etiam secuta præjuncturæ universa in conformitate datarum Reversalium pro transenante Militia, pro Officialibus et Servitoribus Comitatensibus omni tempore /:uti hactenus:/ per antelatam Civitatem praestentur. Quatenus porro usqueque Impopulatio memoratorum Prædiorum consumanata et Portarum ejectatio pro Locis impopulatis secuta fuerit, ad Cassam Domesticam Comitatus istius ea, qua hactenus ratione eadem Civitas contribuat cautelam protestatoriam interponente, Deputatis vero Ejusdem Liberæ Regiaque Civitatis Maria Theresiopolis Utriusque Puncti intuitu reprotestantibus.
Per Franciscum Kászony
plibati Icottus Bacsiensis J[uratus] O[rdinarius]
Notar[ius]
Izvorni tekst privilegije – prevod
Mi Marija Terezija po milosti božjoj carica – udova Rimljana, kraljica Mađarske, Češke, Dalmacije, Hrvatske itd., itd., ovim obaveštavamo i objavljujemo svakome koga se tiče: kako mi, pošto smo duboko u duši razmislili kolika je korist kraljevima i kneževima od okupljenog naroda u jednom gradu ili jednom političkom telu, – kakva bogatstva, kao potrebna spona svakog vremena, koja proizlazi iz sloge zajedničkog građanskog življenja, što je najčvršći oslonac sigurnosti u svakoj državi, i omogućuje nadu u razvoj, kakve koristi proističu iz olakšanja trgovine i obrta za Kralja i narod, potpomognut izgradnjom gradova i proširenjem njihovih privilegija, prerogativa i olakšica; lako smo se dali ubediti da davanjem ovakvih koncesija, izgradnjom i prošire-njem gradova unosnim koristima u sopstvenom interesu, pošto stari mudraci uče da je grad ipak zajednica izgrađena tako da ljudi međusobno slični mogu na najbolji način zajedno živeti. A prirodu, dvorišta, kuće i ulice izmislili su tako da, uz čuvanje ljudi samih, ljudsko društvo može živeti zajedno ne samo po uzajamnoj navici, upravo vezom milosrđa zauvek vezani nego i ubeđeni u uzajamne dužnosti čovečanstva, pošto su skupovi ljudi pronađeni radi uzajamnih potreba; što ako ne bi bili zasnovani, ljudska sudbina bi se sastojala od najvećih teškoća i duševne tuge (koja je mati samoće); zato najrazboritiji kneževi, mudro proračunavajući javnu korist koja proističe iz povezanog ljudskog društva običavaju da takvim narodima ustupaju razne privilegije, da bi se pobrinuli za prenošenje širine njihovog besmrtnog imena do kasnih potomaka i sebi potčinjene narode uzdigli do opšte sreće (koja je mir i spokojstvo države) i u njoj ih, sa povećanjem blagostanja, ravnomerno održali; zato, pošto su nas naši verni građani i stanovnici privilegovanog komorskog grada Sent Marija (Szent Maria), smeštenog u Bačkoj županiji, ranije zvanog Szabatka, godine 1743. oslobođenog vojne uprave (pod koju je ranije potpadao), te u smislu otadžbinskih zakona, posebno člana 18 sa skupštine godine 1741.1 stvarno, efektivno i u celini uključenog u nadležnost Kraljevstva i napred pomenute Bačke županije, a do sada posedovanog od strane naše državne blagajne, u njihovo zajedničko ime najponiznije molili da naš napred pomenuti privilegovani grad uzdignemo na stepen Slobodnog kraljevskog grada2, i da primimo i ubrojimo među ostale gradove našeg kraljevstva Ugarske; dakle vraćajući se u duši na mnogobrojne i veoma korisne od nas milostivo primljene, službe i službene zasluge građana i stanovnika (ranije vojnika) našeg pomenutog privilegovanog grada Sent Marija, koje su isti stekli u toku više godina, kako onih blagostanja i mira, tako i nesretnog vremena unutrašnjih ratova i surovih ratova sa Turcima, naime u godinama 1737, 1738. i 1739. su kod Vidina, Mehadije3, Niša4 i Beograda5, ne bez velikih gubitaka u sopstvenim porodicama i odvođenja u surovo ropstvo, tako da je za otkup takvih zatvorenika morala biti isplaćena suma od 16 hiljada forinti, a dali su i kola sa zapregom od 80 konja i 100 volova radi prevoza na razdaljinu od 18 milja iz Futoga u Temišvar brašna za račun carsko-kraljevske vojske, uz štetu po vlastitu ekonomiju, osim toga, kad je carsko-kraljevskim konjima nedostajalo krme, da bi posvedočili svoj žar, ovi građani i stanovnici vojnog mesta Szabatka su, bez ikakvog obračunavanja od strane državne blagajne, predali seno koje su sami pokosili i preneli ga sa 600 konja u Kanjižu na obalu Tise; takođe su godine 1739. i 1740, kada je baš u gradu Somboru harala zarazna bolest, poslali 600 fizičkih radnika radi rušenja beogradskih zidina i izdržavali ih sest meseci o svom trošku koji je iznosio 36 hiljada forinti, ujedno su pak napred rečene godine 1739. o svom naoružanju, odelu i trošku, osim hleba iz carsko-kraljevskih magazina, poslali dve satnije6 (centurio) vojske, jednu konjičku i jednu pešadijsku, radi ugušenja pobune Vlaha (Rumuna) u Temišvarskom okrugu (districtu), koliko je god bilo u njihovoj moći, snagama i mogućnostima, sa naročitim nastojanjem, brigom i marljivošću prema svetoj kruni našeg kraljevstva, najplemenitijim mađarskim kraljevima, slavne uspomene precima našim, uzvišenom domu našem, prilikom prošlih vrlo teških ratova iz 1741. i 1742. godine7 dali su četiri satnije vojnika, dve konjičke i isto toliko pešadijskih, snabdevenih oružjem, odelom i ostalim potrebama iz sopstvene kase, osim što je od dana pokreta dobijala pomoć od naše vojne blagajne, te su odmah sledeće 1743. godine, kada su sa svih strana plamteli ratovi, za račun tada od tribuna Mencela uspostavljenih slobodnih satnija 114, a za korišćenje mađarske konjičke regimente Feštetića 36, svega dakle 150 konja besplatno i dobrovoljno posudili i efektivno priveli, te takođe za milostivo dodeljenje privilegije uplatili dvanaest hiljada forinti u naš najviši Bankarski vojni ured i u drugim našim potrebama veće troškove brzo doprineli i pokazali se i posvedočili u javnim poslovima, na različitim mestima i u različito vreme, stalno i vatreno, uz veliko prolivanje krvi i gubitak mnogih sugrađana svojih, da su nama verni i korisni građani Otadžbine i vatreni pokretači opšteg dobra; radi većeg posvedočenja savetovanja koja duguju našem Kraljevskom Veličanstvu i stvarne ljubavi prema našim naslednim kraljevstvima i našoj vladavini, više najzad rukovođeni probom dobrovoljne poslušnosti, za napred pomenute javne potrebe rata nisu samo poslali veći broj vojnika-regruta i radi uvećanja broja naših vojnika u mađarskoj konjici priveli 100 za službu pogodnih i sposobnih konja, nego su i sumu od pet hiljada redovnih (ordinariorum) zlatnika na naše carsko-kraljevsko raspolaganje bez naknade, brzo i efektivno prepustili i isplatili; obećavajući da će i ubuduće pokazivati i neprekidno osvedočavati, u vremenu blagostanja i oskudice, istom vernom brzinom i naporom žrtvovanja (devotionis studio) kao naši verni podanici, korisni građani domovine i radnici na opštem dobru; odakle su i nas pokrenuli da im ukažemo našu posebnu kraljevsku milost i darežljivost; želeći zbog toga da građane i stanovnike ovog našeg privilegovanog komorskog grada učinimo sudeonicima naše kraljevske dobrote i darežljivosti, kako bi oni do svog kasnog potomstva iskusili svoju odanost i vernu službu, priznatom i nagrađenom od strane Našeg Veličanstva, i preko toga bi tim više privuklo njihovo potomstvo na zasluge za naš uzvišeni dom, krunu našeg kraljevstva Ugarske i opšte dobro te da to postigne bilo podsticano; dakle, kako zbog napred rečenog tako i zbog nesumnjive nade da će se naš privilegovani grad Sent Marija, inače već dobro naseljen, dobijanjem novih privilegija i uzdizanjem u red slobodnih kraljevskih gradova još više naseliti, čime će se povećati poreska osnovica za snošenje javnih tereta; trgovina i razmena, u ovim krajevima zapuštenim nepravdama vremena, a drugih strana retko napređuje, i stanovnici ovih krajeva prilikom svojih proizvoda koji nedostaju, zajedno sa drugima iz Bačke županije, uzimaju za svoje zajedničko tržište naše ranije osnovane slobodne kraljevske gradove, Sombor i Novi Sad, gde se mogu baviti i razvijati nesmetanu i zdravu trgovinu, svoje prirodne proizvode lakše prodati i dobiti priliku i olakšicu za zarađivanje novca (koji je glavni živac dobrog obavljanja ljudskih poslova); osim toga što ovi neprijatelju susedni krajevi budu više naseljeni, to će više biti od njih koristi u vreme turskih ratova (što Bog neka milostivo odvrati) radi vojske koja će se moći suprotstaviti neprijatelju i odbiti ga kao oslonac javnog i opšteg spasa celog Kraljevstva i susednih kraljevstava i provincija. Iz tih, dakle, razloga koji uzimaju u obzir opšte dobro i javnu korist, kao i da ceni zasluge pomenutih građana i stanovnika, celo više puta pominjano mesto naše Sent Marija, smešteno (kao što je već rečeno) u Bačkoj županiji, punim svojim vladarskim autoritetom i moći, iz napred pomenutih razloga a silom zakonskog člana 17 iz 1687. godine, sa zemljama, pravima i privilegijama dole podrobnije nabrojanim, uzdignemo, učinimo i postavimo slobodnim kraljevskim gradom našeg najdražeg kraljevstva Ugarske, te da ga kooptiramo, primimo i pripišemo broju, skupu i redu drugih slobodnih kraljevskih gradova našeg pomenutog kraljevstva, u našem posedu, ukinuvši mu dosadašnje ime Sent Marija i davši mu, dodelivši i ustupivši, od sada i ubuduće, uvek i za večita vremena ime i naziv (titulum) slobodnog kraljevskog grada Marija Tereziopol potvrdivši po svome najboljem znanju i odlučivši u duši za ovaj slobodni kraljevski grad od sada i ubuduće:
Prvo: Slobodnom kraljevskom gradu Marija Tereziopol dozvoljeno je da koristi, uživa i raduje se svim opštim i pojedinačnim prerogativima, oprostima i privilegijama koje uživaju drugi slobodni kraljevski gradovi, kako na osnovu zakona kraljevstva tako po opšte prihvaćenom običaju; i da kao takav ulazi u četvrti stalež kraljevstva (quartum regni statum) sa pravom zasedanja i glasa, te se prema usvojenom običaju Kraljevstva uključuje u sledeća zasedanja Sabora na kojima se donose zakoni kraljevstva, a u buduća vremena će biti pozivan na generalna zasedanja Sabora uobičajenim kraljevskim dopisima i kao posed svete krune Kraljevstva nikog drugog nema da priznaje za zemaljskog gospodara osim zakonito krunisanih Kraljevskih Veličanstava te se od njih ne može odvojiti, prodati ili dati u zalog nikakvim ugovorom.
Drugo: Magistrat i građani ovoga grada, sabrani pod zajedničkim nazivom, u smislu zakona smatraju se pravim i nesumnjivim plemićem Kraljevstva; tako između drugih plemićkih prerogativa, što se tiče konkretno stvari, unesenih u Ugarsku za lične ili opšte potrebe ili iz nje iznesenih, one će uživati oprost od tridesetine; sami pak građani pojedinačno uzeti, po obrascu drugih slobodnih kraljevskih gradova i njihovih građana, snabdeveni potrebnom gradskom ispravom, biće ubuduće slobodni i izuzeti od plaćanja carine i poreza, ali ne i tridesetine; svoju će pak sigurnost na svakom mestu steći pomoću isprava grada, koje se izdaju putujućim građanima pod uobičajenim pečatom utisnutim u vosak, a treba da budu primljene na svakom mestu.8
Treće: Javne dažbine dužni su da predaju i podnose, ne drukčije nego i skupštinske takse, samo na isti način kao kod drugih slobodnih kraljevskih gradova; shodno tome svi pojedinci, bilo kojeg staleža i imovnog stanja, koji poseduju gradsko zemljište i koriste građanske povlastice, bez obzira na njihove plemićke, vojne ili komorske prerogative, treba da plaćaju odgovarajuće poreze prema njihovom zemljištu i beneficijama u okviru ovoga grada, te da podnose i druge javne terete i da u pogledu ovog zemljišta i građanskih povlastica priznaju gradsku nadležnost, izuzev kurijalnih poseda9 (ako u ovom gradu već takvi postoji), snabdevenih kraljevskim privilegijama i oprostima, te će tako u pogledu ovakvih kurijalnih poseda, koji uživaju kurijalnu slobodu, i prema tome plemićke prerogative, ostati i nadalje u okviru otadžbinskih zakona.
Četvrto: Za teritoriju ovoga grada smo dali, predali i poverili na stalno posedovanje i korišćenje celokupno i sve zemljište do sada posedovano od strane komorskih stanovnika ovoga mesta, sa sledećih dvanaest pustara i to: Čantavira, Verušića, Tompe, Ludoša, Zobnatice, Nagyfenya10, Vanteleka11, Durđina, Bajmoka, Tavankuta, Šebešića i Kelebije, kao i potoke Jesenovac i Kireš i jezero Palić sa svojim pravim i starim međama i granicama što pripadaju po svakoj osnovi povlasticama i koristima, kao i svim prihodima, posebno od krčme i klanice na ovoj teritoriji, u gradu ili van njega, kuvanje piva, pečenje rakije i cigala, kao i korist od pijaca i vašara, takse Jevreja12 i drugih negrađana koji žive u gradu ili na njegovoj teritoriji, podizanje apoteka i radionica, sva najzad prava i nadležnosti što pripadaju zemaljskim gospodarima sa tim pravom i moći, kako bi ih Komora ili naša državna blagajna mogle posedovati i koristiti pomenutim našim građanima i stanovnicima našeg slobodnog kraljevskog grada Marija Tereziopola, i celoj njihovoj opštini u vezi s napred navedenom svakodnevnom vernom i korisnom službom, kako vojnom tako i političkom i u njoj stečenom svojim zaslugama, kao i za dvesta šezdeset i šest hiljada šest stotina šezdeset i šest forinti i četrdeset krajcara13 položenih u našu državnu blagajnu u roku od šest godina u odgovarajućim ratama, pod jemstvom naše državne blagajne, dok napred pomenuta suma u našu blagajnu (kao što je rečeno) ne bude položena, uz potrebu plaćanja svake godine kraljevskog poreza, koji smo do naše dalje plemenite odluke izričito utvrdili na hiljadu forinti godišnje, izričito objavi i
Peto: Grad mora, dužan je i obavezan ne samo da poveća broj svojih građana i stanovnika izrađivačima različitih rukotvorina i majstorima opšte korisnih zanata čisto katoličke vere, i da im besplatno dodeli i izdvoji zemljište izvan grada (pruživši im pomoć za zidanje kuće iz gradske blagajne [cassa domestica] uz obavezu postepenog povraćaja), nego i da dve pustare, dodeljene slobodnom kraljevskom gradu kao što je gore rečeno, naime Čantavir i Bajmok, o svom sopstvenom trošku što pre naseli14 odnosno pretvori u sela, podelivši ih na geometrijski izmerene kolonističke sesije (zemljišta); a pošto naseljavanje pustare bude potpuno završeno, treba da bude izvršen popis na sednici Magistrata pomenutog slobodnog kraljevskog grada od strane županije kojoj po pravu i običaju pripadaju i teže, te da se u jednakoj proporciji odbije od gradskih poreskih jedinica (porti); izrađen popis treba podneti preko našeg Ugarskog kraljevskog namesničkog veća radi najplemenitijeg pregleda i odobrenja; u međuvremenu pak, dok dve napred rečene pustare Čantavir i Bajmok ne budu efektivno naseljene i po uobičajenom redu i načinu podvrgnute opštim i javnim teretima, pomenuti grad će kao i do sada biti obavezan da sa svoje teritorije daje zapregu za županijske službenike (osim što vojne zaprege ostaju kao kod slobodnih gradova Sombora, Debrecina, Segedina i drugih snabdevenih dovoljnim i širokim pašnjacima), kao i da odgovarajuće učestvuje u unapređenju javne, odnosno naše najviše službe.
Šesto: Dozvoljavamo, osim toga i odobravamo opštini ovog našeg slobodnog kraljevskog grada da preko izabranih građana, kao i u slučaju drugih slobodnih kraljevskih gradova, slobodno izabere gradskog suca i dvanaest senatora za svoj Magistrat15, kao i druge za to sposobne činovnike i službenike grada, čisto između rimokatolika, na praznik svete Terezije koji pada 15. oktobra, prema zakonima otadžbine i običaju drugih slobodnih kraljevskih gradova, tako da na ovaj način zakonito izabrane magistratske ličnosti ostanu na svojim položajima, gradski sudac dve godine, a senatori do kraja života, da se ne mogu sa njih ukloniti bez našeg znanja i pristanka; koji mesni Magistrat će predmete što spadaju u nadležnost slobodnog kraljevskog grada suditi prema načinu i praksi drugih slobodnih kraljevskih gradova, prizivi pak u prizivnim predmetima koji se prednjim održavaju i raspravljaju dozvoljavaju se Magistratu našeg kraljevskog tavernikalnog suda16 radi zrelije revizije, s tim da se odluka sa celim procesom po usvojenom običaju onamo pošalje, ne drukčije.
Sedmo: Potvrđujemo pravo mača ovog našeg slobodnog kraljevskog grada, kao kriminalnu nadležnost prema svim prestupnicima uhvaćenim na njegovoj teritoriji, sa mogućnošću da radom zidara podignu stub srama i vešala, tome slično mogućnost suđenja u svim drugim koji se tiču kako opšteg položaja grada tako i ličnosti i građanskih poseda (fundus civiles), a na bilo koji način spadaju u nadležnost Magistrata. Osim toga
Osmo: Dozvoljavamo gradu i pravo patronata na taj način da mu uvek ostaje mogućnost postavljanja župnika kod rimokatoličkih građana i stanovnika; nasuprot tome, grčko-nesjedinjeni građani će se sami po svojim običajima postarati za svoje parohe, i snabdeti ih neophodnim sredstvima za život. Uz to
Deveto: Napred pomenuti naš slobodni kraljevski grad Marija Tereziopol smo u potpunosti izuzeli i oslobodili od vojne i komorske nadležnosti, pod koje je do tada potpadao, tako da svi njegovi građani i ostali stanovnici, bilo koje narodnosti, staleža i imovnog stanja, ubuduće neće biti niukoliko zavisni od komandanata naših susednih tvrđava, ili drugih sadašnjih ili budućih vojnih komandanata ili njihovih potčinjenih, ni od naših komorskih činovnika u ovim krajevima, nego samo od mesnog Magistrata, te će mesni Magistrat imati stabilnu i slobodnim kraljevskim gradovima po zakonu pripadajuću nadležnost – kako u pogledu personalnih predmeta tako i u pogledu građanskih poseda na njegovoj teritoriji, osim onih koji su zakonima Kraljevstva izuzeti. Ništa manje.
Deseto: Isti građani i stanovnici ovoga grada, u kakvim bilo ratnim ili po javnu bezbednost opasnim prilikama moraju da se brinu za dužnu vernost i vernu saradnju sa komandantima susednih tvrđava ili za to vreme postavljenim našim vojnim komandantima i da – koliko do njih stoji – preduprede sve njima poznate opasne mahinacije i prevratničke i štetne zavere, te slične stvari momentalno otkriju, najzad sve ono što spada u poslušničku obavezu vernih podanika, a tiče se unutrašnjeg mira i sigurnosti, brzo, verno i temeljito izvrše, i još
Jedanaesto: opšte potrebe i razlog unutrašnje bezbednosti ovoga grada preporučuju da i ovaj grad bude okružen sto je pre moguće šancem17 s vremenom takođe i zidovima po uzoru na druge slobodne kraljevske gradove, kao i da se izgrade potrebne kapije i snabdeju stražom; stoga ovaj grad treba da se promišljeno brine, te će mu u tom cilju biti dozvoljeno da za čuvanje grada uvede pratioce (satellites), drukčije trabante ili pandure18, u tolikom broju koliko bude potrebno, kao i dobošara za objavljivanje oglasa i za slučaj požara, a pratioci su, snabdeveni neophodnim oružjem, sa sebi pretpostavljenim gradskim kapetanom koji se uvek bira između članova Magistrata, po običaju svedenom u svim drugim slobodnim kraljevskim gradovima, dužni da u toku noći obilaze grad i stražare radi suzbijanja zlonamernih i nemirnih ljudi i sprečavanja njihovih ekscesa.
Dvanaesto: Dozvoljava se ovom gradu i to da u slučajevima građana umrlih bez potomstva gradska blagajna nasledi njihove zemljišne posede i druga dobra, to jest da takvu imovinu slobodno preuzme i upotrebi na opštu korist;19 što se pak tiče pokretnih dobara izumrlih plemića i slobodnih ličnosti koje borave na gradskom zemljištu, kao i sva nasledna pokretna i nepokretna dobra na teritoriji ovoga grada onih plemića, slobodnih ličnosti i građana kojima je dokazano neverstvo ili zločin uvrede njegovog veličanstva, neposredno ih nasleđuje Kraljevska blagajna u smislu zakonskog člana 87. iz 1647. i 62. iz 1715. godine, a ovakva građanska nasledstva potpadaju pod kraljevski prihod usled činjenica što ih davaoci poseduju po građanskom pravu. I budući da
Trinaesto: grčko-nesjedinjeni stanovnici srpske narodnosti koji se nalaze u Kraljevstvu i njemu pripojenim zemljama i uživaju stare carsko-kraljevske privilegije, godine 1743. plemenito potvrđene od strane našeg Veličanstva20; zato neka grčko-nesjedinjeni stanovnici ovoga grada, ukoliko su se ovom privilegijom do sada koristili, utoliko prema njenom prvobitnom sadržaju i u smislu i ubuduće ostaju njeni korisnici. Odsada pak samo rimokatolici mogu dobiti pravo građanstva.
Četrnaesto: Dozvoljavamo plemenito pomenutom našem gradu Marija Tereziopolu da radi dobra i udobnosti kako svoje tako i susednih mesta služe, održavaju i imaju pijace i vašare, i to sedmične pijace svakog ponedeljka i osim toga tri godišnja vašara, prvi na Svetog Ivana Nepomuka 16. maja; drugi na dan koji neposredno sledi prazniku Rođenja Blažene Device Marije (Maloj Gospojini); a treći na dan koji neposredno sledi prazniku Svih Svetih, sa stočnim pijacama koje se održavaju pre i posle pomenutih dana, te svim pravima i privilegijama kao drugi naši slobodni kraljevski gradovi, a prihod i dobitak koji proističu iz njih da mogu da upotrebe za svoju javnu korist, izričito objavivši i to da, ukoliko dan predviđen za vašar ili pijacu padne u nedelju ili na praznik, u tom slučaju vašar ili pijaca treba da se održi na dan koji neposredno sledi, ali nikad u nedelju ili na praznik. Kada pak
Petnaesto: Napred pomenuti građani i stanovnici više puta pominjenog ovog našeg grada Marija Tereziopola mogu mirno, sigurno i neuznemiravano da se koriste, uživaju i raduju se svim napred pomenutim plemenitim koncesijama, slobodama i prerogativima, kao i drugim zajedničkim ostalim našim slobodnim kraljevskim gradovima a sadržanim u zakonima i uredbama Kraljevstva, u čemu im se ima ukloniti svaka zapreka i svaki povod za razmirice; protiv svakog pak ukinuća ili oslobođenja građanskih domova i zemljišta bez pristanka i uprkos suprotstavljanju opštine i bez kraljevske potvrde želimo da bude zajamčeno i određujemo izričitu zabranu da ukoliko neko želi da nekretnine, nasleđem ili na neki drugi način, preda u vlasništvo stranaca ili crkvenih lica, taj mora ova dobra u roku od godinu dana (ukoliko u međuvremenu ne pribavi supruga i sudeonika građanskih prava i beneficija) prodati građanima, u protivnom do Magistrata stoji da mu takva dobra oduzme, pošto prvo bude izvršena procena i imaocu isplaćena cena.
Šesnaesto: Izričito želimo i izjavljujemo da municipijsko pravo i građanska nadležnost treba da budu pravi i bezbedni i da se u njih niko ne meša niti ih uznemirava; ni vojni, ni komorski, ni županijski naši činovnici ne mogu da mimo zakona i na teritoriji grada vrše bilo kakvu nadležnost, povedu postupak protiv građana ili čine druge akte iz nadležnosti u vezi s njima, ili da se umešaju ili ometaju Magistrat u sprovođenju krivičnog postupka na portama ili na drugom mestu; osim toga
Sedamnaesto: Kako pravedni za nepravedne i nekrivi za krive i ekscese prestupnika ne mogu ni na koji način biti pozivani na odgovornost ili uznemiravani; tako želimo i zapovedamo da građani i stanovnici ovoga grada budu zajemčeni i pošteđeni hapšenja i zadržavanja u ličnosti ili imovini za dugove drugih; takođe su slobodni od plaćanja bilo kakvih nameta, poreza, maltarine i tridesetine unutar granica Ugarskog kraljevstva i njemu pripojenih krajeva; kao i od povrede gostiju pozvanih u njihov dom, a osim magistratskih doznaka izuzeti su i od primanja vojnika, kvartira i gostoprimstva, pošto tako traži stara privilegija naših slobodnih kraljevskih gradova, izričito objavivši i to
Osamnaesto: da ove povlastice, prava i privilegije prema zakonskom članu 29. sabora iz godine 1741.21 ne služe i ne pomažu druge nego naše stvarne podanike i sadašnje i buduće stanovnike napred pomenutog našeg grada (koji ubuduće, kao što je već rečeno, treba da budu samo rimokatolici).
Devetnaesto: Da bi se pak istakao večan i slavniji dokumenat naše kraljevske dobrote i milosti prema napred pomenutom gradu Marija Tereziopol i njegovim građanima i stanovnicima, te da bi, potpunije ukrašen dobročinstvima, jasnije padao u oči ljudima ne samo da potvrđujemo stari grb, kojim se nekad kao komorski grad koristio po našoj privilegiji, nego ga delimično proširujemo i ukrašavamo, te pristajemo na njegovo korišćenje za buduća i večita vremena u obliku koji sledi, kao i na korišćenje voska za pečaćenje:
Štit u okrugloj ili sferičnoj figuri horizontalno presečen, u svom gornjem delu plav, koji sadrži Blaženu Devicu Mariju, obučenu u skerletnu tuniku ukrašenu pokrivačem ili velom, sa malim Isusom bez odeće, i svetom Terezijom – izabranom zaštitnicom napred pomenutog slobodnog kraljevskog grada Marija Tereziopol, koja gleda sa leve strane štita na desno, obučena u odoru kaluđerice – karmelićanke s glavom okićenom zlatnim oreolom (znakom svetosti), i primičući se levom stranom, a desnu pružajući prema Bogorodnoj Devici i njenom božanskom sinu – koji joj se pojavljuje iz nebeskih oblaka pružajući ruke kao da hoće da je zagrli. Donji deo štita prikazuje zlatnog lava s dvokrakim repom bačenim iza leđa, koji je, preteći oštrim mačem, okrenut na desnu stranu. Ovaj štit ovenčava obična kruna; na njegovom spoljašnjem okviru nalazi se epigraf ili natpis: Pečat Slobodnog kraljevskog grada Marija Tereziopol. Uostalom, sve ovo se nalazi na početku ili zaglavlju ove plemenite diplome i vidi se jasnije predstavljeno očima posmatrača; odlučujemo pak, te po našem sigurnom znanju i rešene duše dozvoljavamo da građani, kućni gospodari i stavnovnici pomenutog našeg slobodnog kraljevskog grada Marija Tereziopola, kao i njihovi potomci i naslednici, svaki i koji bilo svoj dopis, odaslat u njihovo zajedničko ime iz njihove sredine, pečate crvenim voskom na koji će biti utisnut ovakav pečat, i ovakvom pečatu u vosku napred pomenute boje, obešenom ili utisnutom na bilo koji dopis grada, daje se i mora se dati efektivna i nesumnjiva snaga i poverenja kao kod dopisa drugih naših slobodnih gradova na kojima se koristi pečat sa voskom iste boje.
Dvadeseto: sve napred rečeno odlučili smo pod tim naročitim uslovom da se napred pomenuti građani, stanovnici i kućni gospodari u svemu prilagode drugim našim slobodnim kraljevskim gradovima i uvek se čuvaju ljage i sramote nezahvalnosti i neverstva pod pretnjom gubitka ovih i drugih privilegija i sloboda i drugih zakonskih kazni, te da se sa svom verom, istrajnošću i vernošću trude da zasluže ovo značajno dobročinstvo i neobičnu našu milost i plemenitost doprinesenu od strane našeg Veličanstva i naših potomaka i naslednika, zakonitih kraljeva Ugarske, tako biramo, primamo i dopisujemo što se tiče svega i svačega pojedinačnog napred rečenog (bez štete po prava drugoga, a u prvom redu crkve božje) te radi sećanja i stalnog utvrđenja ovog predmeta izdajemo i ustupamo ovaj dokumenat overen našim tajnim velikim visećim pečatom (koji koristimo kao apostolska kraljica Ugarske) stanovnicima i građanima pomenutog našeg grada Marija Tereziopola za njih i njiove potomke i naslednike večito važeći, pod jemstvom naše kraljevske blagajne (kao što je napred rečeno). Dano iz ruku našeg vernog, nama iskreno dragog, uglednog i uzvišenog grofa Franje Esterhazija de Galanta, stalnog župana u Fraknou, viteza Zlatnog runa i Velikog krsta apostolskog kralja Svetog Stefana, komornika, našeg sadašnjeg tajnog savetnika, velikog župana županije Mošonj, magistra naše Kraljevske kurije za kraljevinu Ugarske, kancelara našeg Ugarskog kraljevskog dvora i rečenog reda Svetog Stefana u našem nadvojvodskom gradu Beču dana 22. meseca januara leta gospodnjeg 1779, a naše vladavine nad Ugarskom, Češkom i drugim zemljama trideset i devete.
… kada sledeći nose visoka zvanja u našoj kraljevini Ugarskoj: prečasni, časni i u Hristu poštovani nadvojvoda svete rimske imperije grof Josip Baćanj, nadbiskup ostrogonski; grof Adam Patačić de Zajezda, nadbiskup metropolskih crkava kanonski sjedi njenih Kaloče i Bača; grof Franja Ziči Važonke rapski, grof Karlo Esteri de Galanta, jegarski biskup; grof Hristofor Migaci de Vol i Zonenturn, kardinal svete rimske crkve, nadvojvoda svete rimske imperije, namesnik biskupije Vac; Josip Galjuf zagrebački, Jovan Krstitelj Kabalini, senjski i modruški ili krbavski, Franjo Matija Krtica, bosanski ili đakovački i sremski Ladislav Kolonić de Kolengrad erdjski, Karlo Salbek sepeški, grof Franjo Bertold novosolinski, grof Antun Revai rozonski, Josip Bajzat vesprimski, Jovan Sili sabarski, Ignacije Nađ de Selje stonobiogradski, Mirko Kristovič čanadski, Antun Zlatarić beogradski i smederevski, Nikola Stevan Jaklin, izabrani almizijski, buzinski grof Sigismund Keglevič, izabrani makarski, Đorđe Nunković, izabrani srpski, Josip Pete, izabrani driveski, Baron Mirko Perenji, izabrani bacenski biskupi koji božjim crkvama srećno upravljaju; nadalje, prečasni nadvojvoda Albert, Kraljevine Litavske i Poljske vojvoda, knez saksonski, namesnik naš u Kraljevini Ugarskoj; velečasni grof Đorđe Fekete de Galanta, sudac kraljevske kurije; Franja Nadašdi de Nadašd, večiti velmoža zemlje Fogaraš, ban Dalmacije, Hrvatske i Slavonije; grof Adam Baćanj, glavni tavernik; presvetli knez svete rimske imperije Nikola Esterhazi de Galanta, večiti grof Fraknoa i kapetan naše ugarske plemićke konjaničke čete, Franjo Esterhazi de Galanta, dvorski sudija; grof Jovan Nepomuk Kerestsegi Caki, kraljevski konjušnik; grof Jovan Nepomuk Erdedi de Monjorokerek, glavni komornik; grof Antun Karolji de Nađkarolj, glavni stolnik; Leopold Palfi de Erded, glavni vratar; grof Mirko Franja Ksaver Koler de Nađmanja, glavni peharnik našeg kraljevstva Ugarskog i Jovan Palfi de Erded, grof požunski, te ostali veliki župani i časnici spomenutog našeg kraljevstva Ugarskog.
MARIJA TEREZIJA s.r.
Beč, 22. januara 1779.
grof Franjo ESTERHAZI s.r.
Josip GASNER s.r.
Ova privilegija koju je najsvetlije visočanstvo blagoizvolilo izdati u Beču, tekuće 1779. godine na dan 22. januara i kojom je nama pripadajuću, nekada Sabatkom zvanu, sada Sent Marija nazivanu varoš pod imenom Marija Tereziopol, koje će ubuduće nositi, podiglo među slobodne i kraljevske gradove, pročitana i objavljena uz izjavljenu primedbu županijskog odvetnika da je grad dužan obezbediti, u smislu svoje date pismene izjave, kao i do sada pa i ubuduće uvek, i posle konačnog naseljavanja pustara Bajmok i Čantavir kolski prevoz za tranzitnu vojsku, županijske zvaničnike i njihove prat nje u svako vreme, i dužan je u županijsku blagajnu uplatiti istu svotu koju sada plaća i ubuduće, sve dok spomenute pustare ne budu potpuno naseljene, broj njihovih porti ne bude određen i oduzet od ukupnog broja porti, po kojem je porez na grad razrezan. U pogledu oba zahteva izaslanici slobodnog i kraljevskog grada Marija Tereziopol su odmah izjavili žalbu.
od strane Franje KASONJIJA s.r.
zakletnika i glavnog beležnika spomenute plemenite županije Bač
Gašpar ULMER
Paleografsko-diplomatički prikaz
Gradskom privilegijom Subotice nazivamo onu ispravu kojom je kraljica Marija Terezija dana 22. januara 1779. godine dotadašnju privilegovanu komorsku varoš Sent Mariju (Szent Maria) pod novim imenom Marija Tereziopol (Maria Theresiopolis) proglasila slobodnim i kraljevski privilegovanim gradom (civitas).
Ova isprava predstavlja originalnu povelju, unikat koji je izdat u austrijskoj prestonici Beču – jer je vladarka i nadvojvodkinja Austrije, kako se to i navodi u samom uvodnom delu povelje, u intitulaciji, i raspolaže svim standardnim i specifičnim odlikama koje dokazuju njenu autentičnost.
Predmet povelje je pravni akt kojim suvereni vladar Suboticu iz nižeg javnopravnog položaja varoši ili trgovišta (oppidum) podiže na viši, na status SLOBODNOG i KRALJEVSKOG GRADA (libera regiaque civitas) i obezbeđuje joj novom položaju adekvatna prava, slobode i obaveze po feudalnom državnom pravu Ugarske.
Ranija privilegija Subotice izdata 7. maja 1743. nazvana je “prvom”; prema tome ova privilegija po redosledu izdavanja je druga. Nemamo podataka o renovaciji ove povelje; prepisa, međutim, bilo je dosta i ima ih i danas u arhivskom fondu Magistrata slobodnog kraljevskog grada. Povelja je prvi put objavljena javnim čitanjem pred Gradskim većem, Izabranom opštinom i narodom okupljenim u velikom broju 22. maja; zatim i na svečanosti elibertacije, održanoj 1. septembra 1779; u oba slučaja “uz objašnjenja na jeziku naroda”. Čitanjem je objavljena i na sednici skupštine plemića (Congregatio) Bačke županije održane u Somboru 13. decembra iste godine. Povelja je zatim pohranjena – kao i prva – u arhivi grada, kasnije pak u “tajnoj arhivi”. Privilegiju je prepisao u diplomatarij svog monografskog dela “Szabadka város története” (Istorija grada Subotice) Eden Dudaš (Dudás Ödön) 1879. godine i to je pohranjeno u Istorijskom arhivu. Posle Dudaša diplomu je koristio i objavio Ištvan Ivanji (Iványi István) u monografiji “Szabadka szabad királyi város története” (Istorija slobodnog kraljevskog grada Subotice) tom II, diplomatarij strana 42 (izdata u Subotici 1892. godine). Prevod na nemački jezik, izrađen već u doba izdavanja povelje ili nešto kasnije, nalazi se među spisima arhivskog fonda i nije publikovan. Srpskohrvatski prevod koji se ovde objavljuje je rad Mirjane Dimitrijević, na osnovu kojeg je izrađen mađarski prevod mr Janoša Doboša (Dobos János); oba prevoda je pregledao Gašpar Ulmer, arhivist u penziji, čiji je rad i naučni aparat priložen uz privilegiju.
Gradska privilegija Subotice je posle oslobođenja i osnivanja Gradskog muzeja preneta u Muzej, odakle je vraćena u Istorijski arhiv 1968. godine, gde se čuva i danas u zbirci diploma pod signaturom F:164.9; u celini je fotokopirana (u boji) i reprodukovana (crno-belo), u cilju preventivne zaštite je mikrofilmovana, pa se samo izuzetno, po posebnom pismenom zahtevu izdaje na čitaoničko korišćenje.
Povelja je u obliku knjige, povezana u crvenu kožu dimenzija 26,5×35,5 (odnosno 25,5×34,5) cm; povez je na više mesta oštećen, tj. probušen od strane insekata. Na prednjoj (recto) kao i na zadnjoj (verso) strani samog kožnog poveza je utisnuta zlatna ornamentacija dimenzija 24,5×34,5 cm, širine 2,5 cm; ova ornamentacija se sastoji od geometrijskih i biljnih dekoracija. Unutar spoljnog pravougaonika nalazi se manji, dimenzije 14,5×25,0 cm, od dupliranih talasastih linija u uglovima sa trouglastom biljno-geometrijskom ornamentacijom, a u sredini pravougaonika pak stilizovani grbovni štit ovalnog oblika okružen biljnim elementima kvadratnog oblika dimenzije 6,5 cm dijagonalno smešten. Na štitu je stilizovani dvorepni lav sa krunom na glavi okrenut nadesno, u jednoj šapi drži grb, u drugoj iznad ovog grba izdiže dvojni krst; prečnik štita je 3,5×3,0 cm. Cela ornamentacija u istovetnim razmerama ponovljena je na zadnjoj strani kožnog poveza. Na 3,5 cm od ivice, kako na prednjoj, tako i na zadnjoj strani poveza, nalaze se po dva zasecanja dužine 4,0 cm preko kojih je bila nekada provučena zelena svilena vrpca za zavezivanje povelje; ona međutim nedostaje.
Listina se sastoji od trideset pergamentskih listova (petnaest kvaderna) formata malog folija (25,5×34,5 cm) koji su povezani i spojeni zlatno-svilenom vrpcom provučenom kroz tri otvora skladno raspoređena na preklopnoj liniji kvaderna. Na nastavku vrpce pričvršćen je viseći pečat (sigillum pendens) u okrugloj, pozlaćenoj metalnoj kutiji prečnika 14,5 (14,0) cm. Pečat je utisnut u crveni pečatni vosak, autentičan je, dobro sačuvan sa grbovnim kružnim natpisom: “MARIA THERESIA D. G. ROM. IMP. VID. HUNG. BOH. DAL. CROA. SCLAV. BOSN. SERV. GAL. LOD. CUM. ET BULG. REGINA APOST. ARCH. AUST. DUX BURG. STYR. CAR. CARN. (spoljni red) M. PR. TRANS. MARCH. MORAV. DUX BRAB. LIMB. LUCEMB. GELD. WURT. SILES. MEDIOL. MANT. PARM. et PR. SVEV. COM. HABS. FLAND. TYR. HAN. GORITIAE etc.” (unutrašnji red). Ispod carske krune je datum: “1769”. Unutar natpisa je još jedan prsten u kojem je smešteno dvanaest grbova: šest sa leve, isto toliko sa desne strane dvoglavog carskog orla koji zauzima srediste grba, ali mu se vide samo dve glave, dva krila, dve kandže i repno peraje, jer mu je telo zaklonjeno velikim štitnim grbom kvadratnog oblika sa dve krune iznad grba u kojem je skladno raspoređeno 35 grbova; u samome središtu – u “srcu” -ovog kompleksnog grba je grb Kraljevine Ugarske sa krunom. U detaljniji heraldički opis grba ovde ne ulazimo.
Otvarajući korice kodeksa nailazimo na prvi – zaštitni – pergamentski list na kojem se, u gornjem desnom uglu, nalazi mali okrugli pečat Arhiva sa natpisom: “ISTORIJSKI ARHIV SUBOTICA”; pored pečata s leve strane grafitnom olovkom “dipl. 9.” tj. arhivska signatura; levo, nešto niže nalazi se nepoznata signatura u zagradi: “(884.c.)” upisana plavom olovkom; dole u levom uglu nepoznata, zaokružena signatura 1532/3” običnom olovkom. U donjem desnom uglu je arhivska beleška “L:30” koja označava broj listova. Listovi su numerisani olovkom u gornjem desnom uglu – na ovom listu stoji broj 1. Na poleđini prvog lista – 1v – u levom uglu je već opisani okrugli pečat Arhiva. Prva strana drugog lista – 2r – je prazna. Na poleđini drugog lista – 2v – je ilustracija grbovnog pečata darovanog Subotici ovom poveljom, u originalnim bojama.
Grbovni pečat slobodnog kraljevskog grada Subotice smešten je u centralni deo bezokvirne ilustrativne kompozicije visine cca 31,5 i širine 21,5 cm. Prečnik samog grbovnog pečata je 12,0 cm. U belom kružnom prstenu, oivičenom tanko zlatnom bojom, crnim štampanim slovima je ispisano: SIGILLUM LIBERAE ET REGIAE CIVITATIS MARIA THERESIOPOLIS; u gornji deo ovog prstena prodire kruna sa pet krakova koja se nalazi iznad štitnog grba ornamentisanog zlatnim holenderima. Grbovnu sliku detaljno opisuje sam tekst povelje. Boje u grbu su oštećene. Prostor oko grba ispunjen je stilizovanim ukrasnim elementima i simboličkim likovima. Gore je heraldička minijatura od klasičnih stubova, prekrivena purpurnom draperijom sa zlatnim paspulom, a u sredini sa stilizovanim grbom Mađarske; s leve strane iznad pečatnog grba na belim oblacima je sveta Terezija, zaštitnica rada, u jednoj ruci joj je crni krst, u drugoj otvorena knjiga, dok se na desnoj strani nalazi stilizovani dvoglavi orao – simbol carske vlasti – na čijim plećima su ispisana zlatna slova “MT” sigla koja označava inicijale vladarke, auktora povelje. Iza carskog orla i ispod draperija vidi se plavo nebo. U prostoru ispod pečatnog grba je mramorni postament, ukrašen girlandama braon boje koji drži sam pečatni grb; s desne strane postamenta je dubinski razmešteni pejsaž: iza arnitekturne dekoracije u veoma finoj minijaturi vidi se vodena površina (jezero?) na čijoj obali pastir čuva stoku; u pozadini je naselje sa crkvom, odnosno tornjem i kućama u braon boji, sasvim pozadi dižu se plavo-zelenkasti bregovi pokriveni šumom. Prostor s desne strane zatvara lik plemića u plavome mundiru sa crnim kalpakom i žutim čizmama, odelo mu je bogato ukrašeno srebrom i belim krznenim paspulom; dok levu ruku stavlja na kuk, u desnoj drži izvučeni mač. Prostor s leve strane zauzima ženska figura oko koje su simboli plodnosti i blagostanja: loza, snop, pčelinjak, ovce i ašov. Cela heraldička minijatura je veoma kvalitetna i živopisna.
Pisani tekst zauzima prostor od 3. do 30. lista voluma, među kojima se svojom bogatom zlatnom pleternom ornamentacijom posebno ističe prednja strana – recto – 3. lista. U veoma raskošnoj marginalnoj pleternoj ornamentaciji, uokvireno u pravougaonik dimenzije 16,0×11,5 cm, zlatnim kapitalnim slovima je ispisano ime auktora povelje: NOS MARIA THERESIA; isto su i linije iluminacije od zlata. Verso strana ovog lista – 3v – ornamentisana je na isti način, tekst se nastavlja u uokvirenom pravougaoniku istih dimenzija, s tim što je gornja ivica uz reč “DIVINA” zasenčena tankim vertikalnim crnim linijama, a sama slova su kurzivna kapitala; marginalna ornamentacija oko teksta ovde je – kao i u nastavku do kraja – izrađena crnom bojom. Ostale su reči od 2. do 11. reda, koliko ukupno ima redova na ovoj strani, minuskulna frakturna slova: početno je raskošno dekorisano čisto zlatno slovo, ostala pak zlatno-crna, podeljena u vertikalnom duktusu (pes); ovde su navedena imena zemalja koje pripadaju Mariji Tereziji kao apostolskom kralju. Na prednjoj strani 4. lista – 4r -, uz istovetnu okvirnu ornamentaciju, nalazimo opet istaknutu gornju ivicu – 1. red – u kojem je reč “ARCHIDUX” ispisana na isti način kao i reč “DIVINA” na prethodnoj strani; u nastavku pak ovde nalazimo još 13 redova. Ova slova su minuskulna kapitala kvadrata ispisana čistom zlatnom bojom: nabrajanje naslednih pokrajina od Austrije do Gorice. Na poleđini 4v – linearna pleterna ornamentacija okvira je siromašnija, u samome okviru nema više istaknutog gornjeg reda već se nastavlja, slovima kao i na prethodnoj strani, nabrajanje titula auktora od 1. do 7. reda, gde se i završava kontinuirana primena zlatne boje završetkom nabrajanja titula skraćenicom “etc. etc.” Od narednog 8. reda slova su ispisana malo nadesno nagnutom minuskulom izuzev prve reči: “MEMORIAE”, koja je majuskulna, skroz do poslednjeg 15. reda crnom bojom. Ova crna boja i skladna humanistika minuskulna dominira na svim narednim stranama, dok broj redova na jednoj strani varira između 16 i 19. Naziv grada je u tekstu uvek istaknut zlatnom kvadratnom majuskulom (strane: 13r, 13v, 17v, 20r, 22v, 23v, 25v, 26v, 28r) raniji nazivi pak crnom kvadratnom majuskulom (SZENT MARIA = 6r, 7r, 11r, 12r, 12v i 13r; SZABATKA = 6r, 7v), kao i redni brojevi tačaka ispisani slovima (PRIMO-VIGESIMO) nazivi dvanaest pustara, potoka JESZENOVACZ ili KÖRÖS i jezera PALITTY. Osim ovih, velikim crnim slovima su istaknuti i nazivi boga (DEUS, JESULUS), Marije Device (23r), Krista (28v) crkve (27v), zemaljskih staleža (13v) i dr. Skraćenice su malobrojne i najčešće su nastavci -m i -um, -em, -am; zatim etc = et cetere, q ili -q = que, n = non, S.R.E. = Sancta Romana Ecclesia, S.R.I. = Sanctum Romanum Imperium. Rad skriptora i minijatora je minuciozan, raspored zlatne boje je skladan i logičan.
Diplomatička kompozicija povelje je konvencionalna i sastoji se od uvoda, korpusa i završnog dela.
Uvod (protocollum) počinje intitulacijom (intitulatio) – imenovanjem izdavača (auctor): MI MARIJA TEREZIJA – spojenom sa formulom poziva božanstva (devotio) – PO MILOSTI BOŽJOJ; zatim sledi nabrajanje titula tada već UDOVE CARICE IMPERIJE RIMSKE (što je već, stvarno, samo titula) u redu stroge konvencionalnosti, počev od naslednih zemalja u kojima ona nosi titulu apostolskog kralja, pa do malih istorijskih pokrajina i gradova čijih je naslovljena kneginja, grofica i sl. Inskripcija (inscriptio), odnosno adresa povelje je konvencionalna i uopštena: OVIM OBJAVLJUJEMO SVAKOME KOGA SE TIČE.
Korpus (corpus) počinje arengom, tj. izlaganjem opšte moralne misli o vladarima i podanicima, o primerima i poukama koje slede vladari u opštem interesu svojih naroda, o precima sadašnjeg vladara i njihovim zaslugama čiji primer sledi auktor povelje u želji da nagradi vernost i zasluge svojih podanika. Opšta moralna potka arenge prelazi u naraciju – koja sadrži uzroke učinjenog pravnog čina – sa jednostavnim obrtom: ZATO, POŠTO SU, pa sledi skoro taksativno i hronološko nabrajanje onih zasluga koje su neposrednije uticale na izdavanje privilegije: “… vraćajući se u duši na mnogobrojne i veoma korisne, od nas milostivo primljene, službe i službene zasluge građana i stanovnika (ranije vojnika) naše pomenute privilegovane varoši Szent Maria …” Zasluge Subotičana izložene su taksativno i precizno počev od 1737. godine, zatim naracija prelazi na očekivane koristi za zemlju, vladara i narod koji će proisteći iz ovog pravnog čina pa dolazi najvažniji deo povelje: dispozicija (dispositio). Ona sadrži meritum pravnog čina: “Iz tih razloga … sa zemljama, pravima i privilegijama dole podrobnije nabrojenim, UZDIGNIMO, UČINIMO I POSTAVIMO SLOBODNIM KRALJEVSKIM GRADOM …” Ovde je istaknut čin davanja, tzv. “formula pertinetiarum”, tj. šta sve uz taj status pripada: zemlje, prava i privilegije (cum terris, juribus et praerogativis). Sledi zatim nabrajanje i konkretizacija u 19 tačaka: novi status i nov naziv, plemićke privilegije u robnoj razmeni i prometu, obaveza gradske jurisdikcije za sve građane, pripojene pustare i ostala vlastelinska prava, poreska obaveza, obaveza naseljavanja rimokatolika i kolonizacija dve pustare (Bajmok i Čantavir), prava gradske samouprave, sudska prava, crkveni patronat, imunitet od županijskih i komorskih vlasti, obaveza vernosti i privrženosti Kraljevini i dinastiji, spoljna i unutrašnja zaštita mira i sigurnosti, pravo kaduciteta, privilegije i status građana srpske nacionalnosti, pravo održavanja nedeljnih i godišnjih sajmova, pravo prvokupa nekretnina u gradu od njegovih građana, zaštita građana od jurisdikcije drugih organa, oslobađanja od obaveze davanja kvartira, pravo korišćenja grbovnog pečata i njegov opis. U poslednioj tački – dvadesetoj – dolaze zaključci (clausulae): za slučaj kršenja obaveza ili neverstva predviđa se sankcija (sanctio) i preti se gubljenjem svih poveljom stečenih prava i privilegija (clausula derogativa). Na kraju korpusa u koroboraciji (corroboratio) auktor navodi da će ovu povelju overiti tajnim velikim pečatom, koji Marija Terezija kao kraljica Ugarske koristi.
U završnom delu (eshatocollum) se navodi da je povelja izdata pod garancijom kraljevskog fiska (clausula evictionis) rukom kancelara Franje Esterhazija (Eszterhazy Franciscus). U datiranju (datatio) se navodi mesto i datum izdavanja povelje uz navođenje imena većeg broja crkvenih i svetovnih veledostojnika (series dignitatum) što je imalo preventivnu ulogu za slučaj eventualnog falsifikovanja povelje, Pored kalendarske datacije “u godini Gospodnjeg” povelja navodi i godinu vladanja kraljice (39). Eshatokol zaključuju potpisi (subscriptiones) Marije Terezije (levo), Franje Esterhazija i Josipa Gasnera, službenika kancelarije (desno, niže).
Privilegija nema oznake upisa u registar Ugarske kraljevske dvorske kancelarije; na poslednjoj (30v) strani je zabeleška Franje Kasonja (Kászony Franciscus) o objavljivanju povelje na kongregaciji Bačke županije u Somboru. Kako je već rečeno, povelja se dugo čuvala u arhivi grada, zatim, posle izgradnje nove gradske kuće 1828. godine, u posebno izdvojenoj i obezbeđenoj “tajnoj arhivi”. Osnovano je pretpostaviti da se za vreme mađarske revolucije, početkom 1849. godine i ova privilegija našla u odabranoj arhivskoj građi koja je u cilju zaštite od ratnih opasnosti u dva sanduka prebačena u Segedin, odakle je vraćena u Suboticu sredinom aprila iste godine.
Društveno-ekonomske okolnosti koje su uslovile izdavanje ove privilegije prikazane su u radovima lokalne istoriografije, pre svega u citiranoj monografiji Ivanjija (Szabadka szabad királyi város története. I. deo, Szabadka, 1886, str. 238-291), koja se u nastavcima objavljuje u srpskohrvatskom prevodu u prilogu publikacije Društvene organizacije Monografija Subotice PRO MEMORIA, zato u njihovo razmatranje ovde nećemo ulaziti.
Gradskom privilegijom Subotica je potpuno oslobođena dominacije feudalno-plemićke županije i Ugarske kraljevske dvorske komore; postala je vlasnikom zemlje i svih njenih koristi, a u odnosu na svoja kolonizirana naselja – Bajmok i Čantavir – feudalni vlastelin. Građansko-posednička vladajuća klasa postigla je svoj cilj: autonomiju u političkom, ekonomskom i sudskom poslovanju na teritoriji grada. Novim statusom grada nastavlja se već ranije započeti snažan ekonomski, politički i kulturni razvitak, integracija Subotice u četvrti stalež Mađarske koji u prvoj polovini XIX veka postaje najsnažniji oslonac epohe reformi, građansko-kapitalističkog preobražaja zemlje.
mr Janoš DOBOŠ
Mi, Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből özvegy római császárné, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótország, Galícia, Lodoméria, Bosznia, Szerbia, Kunország, Bulgária apostoli királynője; Ausztria főhercege; Burgundia, Styria, Karinthia és Karniolia hercege; Erdély nagyfejedelme; Morva őrgrófja, Barabantia, Limburg, Luxemburg, Geldern, Würtenberg, Felső- és Alsó Szilézia, Majland, Mantova, Párma, Piacenza, Quastalla, Auschvitz és Zator hercege; Svévia fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görtz és Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső- és Alsó Lausitz őrgrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság és Mecheln ura, Lotharingia és Bar özvegy hercegasszonya; Etruria nagyhercegnője stb. stb.
Ezennel tudtokra adjuk, jelentvén mindenkinek, akiket illet: hogy mélyen elgondolkodván, milyen haszonnal jár a királyok és fejedelmek számára a közösséget alkotó népesség egy helyen – városban – való összegyűjtése, mily jólét ered a polgári közösség egyetértésen alapuló életéből, amely minden országban a biztonság és a haladás legszilárdabb alapja, és hogy mily előnyös a király és az alattvalói számára a kereskedelem és forgalom megkönnyítése, a városok alapítása, fejlesztése, jogaik, szabadalmaik és kiváltságaik bővítése; engedtük hát Magunkat könnyen meggyőzni arról, hogy ily engedmények adásával, városok létesítésével és fejlesztésével érdemeinket gyarapítjuk; ugyanis már a régmúlt idők bölcsei is azt tanítótták, hogy a város az olyan közösség, amelyben az emberek a legjobb módon élhetnek együtt: úgy alakítják ki a környezetet, az udvarokat, házakat és utcákat, hogy önmagukat ne csupán megvédhessék, hanem, hogy az egész emberi közösség nem pusztán a megszokás, de a kölcsönös egyetértés és irgalmasság kötelékével is tartósan egybefonódva fejlődjék, mivel ezeket a közösségeket a kölcsönös egymásrautaltság hozta létre, amelyeket, ha meg nem alapítanak, az emberek sorsa a legnagyoob nyomor és lelki szenvedés (a magány szülőanyja) volna; ezért a legkiválóbb fejedelmek, számolván bölcsen azokkal a védelmi előnyökkel is, amelyek az ily közösségek létezésén alapulnak és egyben gondoskodván halhatatlanságukról és nevük fennmaradásáról a késői utódokig, ezeknek a fennálló szokás szerint jogokat és szabadalmakat adtak s ezzel őket az általános jólét (ami a béke és az ország nyugalmának alapja) színvonalára emelték s abban megtartották; ezért, miután hűséges alattvalóink, a Bács vármegyében fekvő, korábban Szabadkának nevezett Szent Mária kiváltságos kamarai mezőváros – amelyet a katonai igazgatás alól (ahová korábban tartozott) Ezerhétszáznegyvenháromban kiemeltük, s az országos törvények, de különösen az Ezerhétszáznegyvenegyedik évi Országgyűlés (Diéta) tizennyolcadik törvénycikke1 alapján teljes egészben, jogérvényesen és tartósan Királyságunkba és az előbb említett Bács vármegyénkbe visszakebeleztük, s amelyet eddig királyi Kamaránk birtokolt – polgárai és lakosai együttesen a Mi Felségünket a legalázatosabban arra kérték, hogy a Mi előbb említett kiváltságos mezővárosunkat emeljük a királyi és szabad városok rangjára2 és számláljuk hozzá Magyar Királyságunk többi városaihoz, kegyesen visszaemlékeztünk mindazokra az általunk kegyesen fogadott számos és nagyon hasznos szolgálatokra és érdemekre, amelyeket a Mi említett Szent Mária kiváltságos mezővárosunk polgárai és lakosai (korábban katonái) évek hosszú során át nyújtottak és szereztek, lettek volt ezek a béke és a jólét, de a szerencsétlen belharcok, és a borzalmas török háborúk évei, különösképp az Ezerhétszáz-harminchétben, Ezerhétszázharmincnyolcban és Ezerhétszázharminckilencben Vidinnél, Mehádiánál3, Nisnél4 és Belgrádnál5 tett szolgálataikra, amelyek családjaik súlyos veszteségével és kegyetlen rabságba hurcolásával jártak, amikor a törökök fogságába esettek kiszabadítására Tizenhatezer forintot váltságdíjként fizettek; ugyancsak saját gazdaságaik elhanyagolása árán Nyolcvan lovas és Száz ökrös szekéren Tizennyolc mérföldnyi távolságon Futakról Temesvárra lisztet szállítottak a császári seregnek; ezenkívül, midőn a császári hadsereg lovainak abraka elfogyott, ezek a polgárok, Szabadka katonai helység lakói odaadásukat bizonyítandó, a Kamara bármily ellenszolgáltatása nélkül lekaszálták saját szénájukat és azt ingyen átadták, sőt, még Kanizsára, a Tisza partjához Hatszáz szekéren el is szállították; ugyancsak Ezerhétszázharminckilencben és Ezerhétszáz-negyvenben, amikor Zomborban a ragályos dögvész járvány dúlt, Hat hónapon át naponta Hatszáz napszámost adtak teljes ellátással Belgrád erődeinek lerombolására, ami az ő számításuk szerint Harminchatezer forintba került; szintén az előbb említett, Ezerhétszázharminckilencedik esztendőben egy lovas és egy gyalogos századot6 állítottak fel és a maguk költségén – csupán a kenyeret kapván a császári és királyi kincstártól – a temesi kerületben zavargó oláhok ellen küldtek; amennyire tehették, erejükhöz és lehetőségeikhez képest, hazánk szent Koronája iránti különös igyekezettel, odaadással és szorgalommal viselték szolgálatukat dicső emlékű elődeink, felséges uralkodóházunk javára, így a legutóbbi legsúlyosabb háborúnk idején, Ezerhétszáznegyvenegyben és Ezerhétszáznegyven-kettőben7 is négy – két lovas és két gyalogos – századot állítottak ki és szereltek fel a maguk költségén, és csak az elindulás napjától kaptak zsoldot a királyi hadipénztárból; majd a következő, Ezerhétszáznegyvenharmadik évben, midőn a háború tüze minden oldalon fellángolt, a Menczel tribunus által felállított szabadcsapat számára Száztizennégy, a Festetich-féle magyar huszárezred számára pedig Harminchat, összesen tehát Százötven lovat önként és ingyen adtak, úgyszintén a kegyesen juttatott kiváltságokért Mi hadi bankhivatalunkba Tizenkétezer forintot befizettek és más esetekben is szükséges kiadásaink fedezéséhez gyorsan hozzájárultak, továbbá a köz ügyekben is odaadásukat és elkötelezettségüket különböző helyeken és időkben mindig kimutatták, ugyancsak polgártársaik élete és vére áldozatával Irántunk érzett hűségüket, a haza és a közjó iránti odaadásukat is tanúsították; nagyobb szükségben is siettek királyi Felségünk, örökös tartományaink és kormányzatunk iránti szeretetüket, önkéntesen vállalt hűségüket kimutatni, így az előbb említett hadi szükségletekre nem csupán nagyobb számú újoncot állítottak ki, meg a magyar lovasság számának növelése céljából Száz, hadi szolgálatra alkalmas lovat adtak, hanem még Ötezer valódi aranyat is abban a háborús időben császári-királyi rendelkezésünkre bocsátottak és azonnal kifizettek, ígérvén, hogy a jövőben is, bármikor, bőségben és szükségben, áldozatkészségünket mint hűséges alattvalóink, a haza hasznos polgárai és a közügyek szorgos intézői bizonyítani fogják, amivel bennünket is különös királyi kegyünk és bőkezűségünk kimutatására ösztönöztek; óhajtván ezért e kamarai kiváltságos mezővárosunk polgárait és lakosait királyi kegyelmünkben részesíteni, hogy még késői leszármazottaikig is érezhessék hűséges és odaadó szolgálatuk elismerését és Felségünk általi jutalmaztatását, hogy ezen keresztül utódaikat méginkább felséges Uralkodóházunk, magyar királyságunk koronája és a közjó szolgálatára buzdítsuk és ösztönözzük; tehát éppen úgy a fentebb kifejtettekért, valamint azon felhőtlen remény miatt is, hogy a Mi már eléggé benépesült Szent Mária kiváltságos mezővárosunk új kiváltságok elnyerésével és a szabad királyi városok sorába való beiktatásával még inkább be fog népesülni, aminek következtében az országos adónak, a közterheknek alapjai is növekedni fognak; hogy továbbá a múlt zord időkben olyannyira elsorvadt kereskedelem, más felől is gyéren műveltetvén, ezen részek lakosait Bács vármegye más lakóival együtt terményeikkel ne csupán a korábban alapított Zombor és Újvidék szabad királyi városokba vonzza, ahol zavartalanul és egészséges körülmények között könnyebben adhatják vehetik terményeiket, lehetőségük van pénzt (amely a jól végzett emberi ügyletek idegdúca) keresni; valamint, hogy ezek az ellenséggel szomszédos területek jobban benépesülvén több hasznot hajtsanak a török háborúk (amelyektől az Isten óvjon) idején a katonaságnak, amely erősebben ellenállván, az egész Királyság és a szomszédos tartományok védőbástyájaként az ellenséget visszaverhesse. Tehát ezen okokból, figyelembevéve a közjót és az említett polgárok, a már többször is említett Szent Mária Bács vármegyébe kebelezett helységünk lakosai felgyülemlett érdemeit, uralkodói hatalmunknál és tekintélyünknél fogva a fentebb említett okokból, de az Ezerhatszáznyolcvanhetedik évi Tizenhetedik törvénycikk alapján is, az alább felsorolandó területekkel, jogokkal és kiváltságokkal legdrágább Magyar Királyságunk szabad királyi városává felemeljük és megtesszük, ezzel az említett Királyságunk szabad királyi városai sorába bevesszük, befogadjuk és hozzászámláljuk, megszüntetvén eddigi Szent Mária elnevezését, és megadván, megengedvén számára most és mindörökké a Maria Theresiopolis szabad királyi város név és cím viselését, elhatározván és megerősítvén legjobb tudomásunk szerint e szabad királyi városra nézve az alábbiakat:
Először: Hogy szabadon élvezhesse és gyakorolhassa mindazokat az egyetemes és sajátos jogokat, szabadalmakat és kiváltságokat, amelyek az ország törvényei és a szokásjog alapján szabad királyi városainkat megilletik, ugyancsak a Szabad és Királyi Maria Theresiopolis nevet is; és mint ilyen az ország negyedik rendjébe részvételi és szavazati joggal bevétessék és a bevett országos szokás szerint a jövő Országgyűlésen becikkelyeztessék, a következőkre pedig a szokásos királyi levél útján meghívassék; a Szent Korona jószágaként senki mást, mint a törvényesen megkoronázott királyi felséget földesuraságának elismerni nem tartozik, sem pedig tőle bármiféle szerződéssel bármikor el nem választható, idegeníthető, vagy zálogosítható.
Másodszor: E város Tanácsa és polgárai együttesen véve az ország törvényei szerint egy nemesnek számíttatnak; ennek alapján többek között azon nemesi előjoggal is bír, hogy maga a város mint község saját szükségletei kielégítésére más örökös tartományainkból Magyarországba behozott, vagy az innen kivitt dolgokért harmincadvámot nem fizet; azok az egyes polgárok pedig, akik más szabad királyi városokban bevett szokás szerint a város Tanácsa által kiadott hiteles útlevéllel utaznak, csak a vám alól vannak fölmentve, de harmincadot fizetni tartoznak; a város alább leírt, viaszba nyomott pecsétjével ellátott, hivatalosan kiadott útlevelei pedig az ország minden helységében elismertessenek és érvényesek legyenek.8
Harmadszor: A hadiadót (contributio), az országgyűlési illetéket (taxa dietalis) és az egyéb közös, országos terheket úgy, mint más szabad királyi városok, tartozik fizetni; következőleg mindazok a személyek, legyenek bár bármiféle rendűek és módúak, akik itt polgári telkeket birtokolnak és polgári haszonélvezetekkel bírnak, tekintet nélkül netáni katonai, nemesi vagy kamarai előjogaikra, telkeiktől és hasznaiktól (beneficium) a város által kivetett hadiadót megfizetni, és ezeket illetőleg a Városi Tanács – a polgári joghatóság – illetékességét elismerni tartoznak; a kivételezett telkeket (ha ilyenek a városban engedélyezve lennének), királyi kiváltságokkal és szabadalmakkal felruházott kúriális birtokokat9, mindaddig, míg ezeket használják, és a nemesek személyes szabadságait és jogait illetőleg továbbra is az országos törvények érvényesek.
Negyedszer: A város területét képezze az az egész határ, amelyet már előbb, mezőváros korában is lakosai birtokoltak a következő Tizenkét pusztával, név szerint: Csantavér, Verussitty, Tompa, Ludas, Zabnaticza, Nagy-Fény10, Vantelek11, Gyorgyén, Bajmak, Tavankut, Szebessitty és Kellebia, továbbá a Jeszenovacz vagy Körös patak és a Palitty tó, régi és igazi hataraikkal és minden tartozmányaikkal, hasznaikkal és jövedelmeikkel, jelesül a város belterületén vagy a határban bárhol levő kocsmák, mészárszékek, serfőzdék, pálinkafőzdék, téglaégetők, piacok és vásárok nyereségével, a városban vagy határában tartózkodó zsidók12 és nem városi polgárok illetékével, gyógyszertár és italmérés nyitásából eredő bevételekkel, azaz a földesurakat megillető mindennemű jogokkal és előnyökkel, mindezt oly jogon és tehetséggel, mintha ezt a Kamara vagy a Királyi Kincstár bírná, élvezné és gyakorolná; s bírják pedig ezeket a mi szabad és királyi Maria Theresiopolis városunk említett lakói és polgárai tekintettel az előbb felsorolt katonai és polgári mindennemű érdemeikre, tartós hűségükre és hasznos szolgálataikra, valamint azért a Kétszázhatvanhatezerhatszázhatvanhat forintért és Negyven krajcárért13, amelyet megfelelő részletekben hat év alatt fognak a Mi királyi kincstárunkba lefizetni királyi ügyészségünk szavatossága alatt maradván mindaddig, míg Kincstárunkhoz (mint mondva volt) a váltságdíjat le nem fizették; továbbá azért az évenként esedékes királyi bérért (Census regius) amelyet egy későbbi kegyes döntésünkig most és itt egyezer Forintban megállapítunk, örökös birtokba adjuk, adományozzuk és ajándékozzuk e városnak, de ezen határozott kikötés mellett,
Ötödször: hogy polgárainak és lakosainak számát mindenféle, a közösség számára szükséges fajtájú iparosok és mesteremberek által, akik azonban csak római katolikus vallásúak lehetnek, szaporítsa; ezeknek külső telkeket (házaik felépítésére pedig a házi pénztárból segélyt és előlegben kölcsönt folyósítván) ingyen kijelöljön és kihasítson; ezenkívül a fentebb már említett, a szabad királyi városnak átengedett pusztákból kettőt, Bajmokot és Csantavért a saját költségén minél hamarabb betelepíteni14, ennek folytán a betelepülőknek jobbágyi telkeket előzetesen kimérni s faluvá alakítani tartozzék és köteleztessék; minek utána a telepítés bevégeztével a vármegye által, melynek joghatósága alá a két falu törvényesen tartozik a Városi Tanács jelenlétében összeírassék és adóportáik száma a városra kivetett porták számából levonassék; az egész munkálat azután a Magyar Királyi Helytartótanács által a legkegyelmesebb legfelsőbb helyre ellenőrzés és jóváhagyás végett bemutattassék; addig azonban, míg a fentebb említett két puszta, Csantavér és Bajmok betelepítve nem lesz s így annak rendje s módja szerint a közterheket nem viselheti, addig a város tartozik, mint eddig is tette, a vármegye tisztviselőinek a szükséges előfogatokat kiállítani (a katonai előfogatok a szabad királyi Zombor, Debrecen, Szeged és más városokhoz hasonlóan, amelyek ugyancsak tágas legelőkkel bírnak, továbbra is a város által állítandók ki) és így a közjó és a királyi szolgálat előmozdításában közreműködni.
Hatodszor: Megengedjük mindenekelőtt e szabad királyi város közönségének, hogy hasonlóan más szabad királyi városainkhoz, azok szokása és az országos törvények értelme szerint szt. Teréz napján, október Tizenötödikén választott polgárai által bíróból és tizenkét tanácsnokból álló Tanácsot15, ezenkívül más városi rátermett s alkalmas tisztviselőket és szolgákat is, de mindig csupán római katolikus vallásúakat szabadon választhasson; az így törvényesen megválasztott tanácsi személyek, éspedig a bíró két évig, a tanácsnokok pedig életfogytiglan hivatalukban maradnak, ahonnan tudomásunk és beleegyezésünk nélkül el nem mozdíttathatnak; mely helyi Tanács a szabad királyi várost érintő perek elbírálásában az országos törvények és a többi szabad királyi városokban követett mód és gyakorlat szerint fog ítélni, a fellebbezést pedig, a fellebbezhető perekben az érdekelt peres felek tudomásával királyi tárnokmesterünkhöz16 érettebb felülvizsgálatra felküldi, a szokott módon csatolva ítéletéhez a perfolyamra vonatkozó iratokat.
Hetedszer: Megerősítjük ezen szabad királyi városunk pallosjogát, amelyet a város területén elfogott gonosztevők felett más szabad királyi városaink mintájára gyakorolhat; bűnvádi törvénykezése céljából akasztófát és szégyenoszlopot is (nyakkalodát) építtethet; ítélhet továbbá minden egyéb, a város községét érintő ügyekben épp úgy, mint a polgárok személyét és telkeit illető perekben, és azokban, amelyek bármely módon a Tanács hatáskörébe tartoznak.
Nyolcadszor: Megengedjük e városnak az egyházi védőjog (patronatus) gyakorlását oly módon, hogy a római katolikus plébános bemutatására mindig csak egyedül a katolikus polgárok és lakosok jogosultak, viszont a görög nem egyesült hitvallásúak is kizárólag a maguk módja szerint lelkészükről gondoskodjanak; mindkét rész a maga papjainak ellátásáról is maga gondoskodjék.
Kilencedszer: Előbb említett Maria Theresiopolis városunkat és annak területét a katonai és kamarai joghatóság alól, amely alá előbb tartozott, teljesen kiemeltük és felszabadítottuk; tehát összes polgárai és egyéb lakosai, bármily rendűek, rangúak és nemzetiségűek legyenek is, többé sem a szomszédos katonai erősségeink parancsnokainak vagy bármely más jelen- vagy jövőbéli parancsnokoknak illetve azok alárendeltjeinek, sem a mi kamarai tisztviselőinknek azokon a részeken alárendelve nincsenek, hanem a jövőben egyedül a helyi Tanácsuktól függenek, alája tartozzanak mind személyi, mind törvénykezési, mind a telkek birtoklását érintő dolgaikban, más szabad királyi városok szokása szerint, kivétetvén az országos törvényekkel kivételezetteket. Nemkevésbbé
Tizedszer: Ezen város polgárai és lakosai bármely háború és más közveszély körülményei között a nekünk kijáró hűséggel és odaadással kötelesek a szomszédos várparancsnokokkal s a hadjárat idejére kinevezett hadvezéreinkkel levelezni, minden részükről felfedezett veszélyes cselszövéseket, fonák és ártalmas összejöveteleket, civódásokat amelyek bekövetkezése várható, elhárítani, sőt, méginkább nyomban leleplezni, azután mindazokat, akik a hűséges alattvalókat a köteles hódolattól eltántorítani, a belső békét és biztonságot aláásni próbálkoznak, készségesen, hűen és tartósan megfigyelni. És még
Tizenegyedszer: Mivel a közszükséglet és a város belbiztonsága azt javallja, hogy magát a várost, az első lehető alkalommal árokkal17, idővel pedig más szabad királyi városokhoz hasonlóan falakkal körülvegyék, szükségképpen kapuk is emeltessenek és őrökről is gondoskodás történjék; tehát mivel a városnak e dolgok felől is gondoskodnia kell, így szabad lesz neki e végből a szükséghez képest a város őrzésére kísérőket (satellites), közönségesen mundérosokat (trabanos) vagy hajdúkat (Hajdones)18, oly számban, amennyire szükség mutatkozik, továbbá a rendeletek kihirdetésére és tűzvész jelzésére dobosokat (tympanotribas) is állítani, mely kísérők a szükséges fegyverekkel ellátva a föléjük rendelt és mindig a Tanács kebeléből választott városi kapitánnyal éjnek idején a többi szabad királyi városok példájára a várost bejárni és figyelni, a gonosztevőket és a nyugtalankodókat megfékezni, bármiféle kihágásokat a város körüljárása és őrzése útján megakadályozni köteleztetnek.
Tizenkettedszer: Megengedjük továbbá a városnak, hogy az utódok nélkül elhunyt polgárai telkét és vagyonát pénztára örökölje s az ilyen magvaszakadt jószágot a városi vagyonhoz csatolja s a köz javára szabadon felhasználja19; a város területén ingó vagyonnal bíró nemesek és szabad személyek birtokát, valamint a hűtlenség és felségsértés vétségében elmarasztalt személyek ingó és ingatlan vagyonát a város területén és telkein azonban az Ezerhatszáznegyvenhetedik évi Nyolcvanhetedik valamint az Ezerhétszáztizenötödik évi Hatvankettedik törvénycikk értelmében legott a királyi kincstár örökli s ezen jószágok királyi adományozás alá kerülnek, de az ajándékozottak ezeket polgári jogon birtokolhatják. Lévén, hogy
Tizenharmadszor: az országban és csatolt részeiben lakó görög nem egyesült vallású, szerb nemzetiségű (Rascianae gentis) emberek régi császári-királyi szabadalmait Ezerhétszáznegyvenháromban már kegyesen megerősítette a Mi felségünk20; ezért ezen város görög nem egyesült vallású lakosai minden eddig élvezett kiváltságaikban ugyanott meghagyatnak s ezen jogok értelme és ereje a továbbiakban is fennmarad. De ezentúl csupán római katolikusok szerezhetnek polgárjogot (jus concivilitatis) a városban.
Tizennegyedszer: Megengedjük ugyancsak azt is a Mi említett Maria Theresiopolis városunknak, hogy a saját, úgyszintén a szomszédos helységek javára és hasznára, mint eddig is, hetenként egyszer, a hétfői napon hetivásárt (Nundinas hebdomadales), s ezen kívül még három nagy, országos vásárt (Nundinas publicas) tarthasson, és pedig május Tizenhatodikán Nepomuki Szent János napján, a Kisasszony-napot követő napon és a harmadikat a Mindenszentek ünnepét követő napon; az ezeket előző és követő napon pedig állatvásár tartassék, mindazon jogokkal és kiváltságokkal, amelyek más, vásárt tartó szabad királyi várost megilletnek, amelyek tartásából eredő törvényesen beszedett illetékek a község javára fordítandók, annak közbevetésével azonban, hogy ha idők folyamán e vásárok vasár- vagy ünnepnapra esnének, akkor minden ilyen esetben a következő hétköznapon tartandók. Azért pedig,
Tizenötödször: hogy e város polgárai és lakosai a fent kinyilatkoztatott kegyes engedményeket, szabadalmakat, előjogokat mint más szabad királyi városaink is a törvények és az alkotmány szerint az abba foglaltak alapján mindannyian békében, biztonságban és zavartalanul élvezhessék és bármiféle egyenetlenkedésnek és civakodásnak eleje vétessék: bármely polgári háznak, belső vagy külső teleknek kivételezése és felszabadítása a község tudomása és határozata nélkül, vagy kegyes királyi helybenhagyás híján eltiltatik; sőt, határozottan kimondatik, hogy ha valamely birtokingatlan örökség által vagy más jogcímen egyházi vagy idegen – nem idevalósi, vidéki – személy kezére kerülne, azt az illető egy éven belül (ha csak időközben nem szerzett magának polgári jogot és kiváltságokat) városi polgároknak tartozik eladni; különben a Tanács jogában áll megbecsültetni s árát a birtokosnak kifizetvén, őt az ilyen javaktól az országos törvények alapján elmozdítani.
Tizenhatodszor: A polgári önkormányzat és törvénykezési jog teljes és érintetlen maradjon, senki által sem háboríttattassék; világosan óhajtjuk és kijelentjük, hogy sem katonai, sem kamarai tisztviselőink, de maga a vármegye sem gyakorolhat semmiféle joghatóságot e város területén az országos törvények ellenében: a polgárok felett nem ítélkezhet, törvénykezésébe bele nem szólhat, ítéletének végrehajtásában nem akadályozhatja a város Tanácsát.
Tizenhetedszer: Nehogy igaz a hamisért, ártatlan a vétkesért szenvedjék vagy felelősségre vonassék: megtiltjuk, hogy előbb említett városunk lakosait és polgárait bármely helyen mások adósságai miatt, akár személyükben, akár vagyonukban megkárosítsák, letartóztassák vagy bebörtönözzék; ugyancsak fel vannak mentve Magyar Királyságunk és a hozzákapcsolt részek területén bármiféle vámok, rév és útilletékek s harmincad-adó alól; épp így a szabad királyi városok régi jogánál fogva e város lakosainak házai fel vannak mentve a vendéglátás kötelezettsége alól s csak a Tanács rendelésére kötelesek szállást vagy ellátást biztosítani bármely rendű embereknek. Itt ugyan azt is kijelentjük, hogy
Tizennyolcadszor: mindezen engedmények, jogok és kiváltságok az Ezerhétszáznegyvenegyedik évi országgyűlés Huszonkilencedik törvénycikkénél fogva csak e városunk mostani és jövőbeli polgárait, alattvalóinkat és lakosait (kik, mint előbb is mondva volt, csak római katolikusok lehetnek) illetik meg.21
Tizenkilencedszer: Hogy pedig ezen város a nyert szabadalmaknak bizonyos tartós jelével is bírjon, tehát nevezett Maria Theresiopolis városunknak, polgárainak és lakosainak, királyi kegyeink és jótéteményünk teljes díszével és ékességével s hogy az minden embernek szembetűnjön és megvilágosodjék, régi címerét – amelyet mint kiváltságos mezővárosunk korábbi kegyelmünk alapján használt – nem csupán felújítjuk, hanem némileg meg is változtatjuk, és amint alább következik, a jövőben és örökké, minden időkben használni, vörös viaszba lenyomni engedélyezünk.
A címer szférikus vagy kör alakú, vízszintesen hasított, a felső sötétkék részben a felhők közül a Boldogságos Szűz Mária tűnik elő skarlát színű ruhában, fátyollal ékesítve, a ruhátlan kis Jézussal, ki szent Teréziát – többször felemlített ezen Mária Theresiopolis Szabad Királyi Város választott védszentjét, ki a címer bal oldaláról jobbra néz, karmelitarendi apáca-öltözetben, fejét arany oreol (a szentek ismertető jele) övezi, bal kezét szívére illesztve, jobbját az Istenszülő Szűz és annak isteni fia felé kinyújtva – kinyújtott karjaival mintegy átölelni látszik. A címer alsó részében egy jobbra forduló, hátravetett, hasított farkú, kardot tartó arany oroszlán ágaskodik. A címer fölött egyszerű korona nyugszik; a címer külső szélén a következő körfelirat: Maria Theresiopolis Szabad és Királyi Város Pecsétje. Valamint hogy mindez megtalálható jelen kegyes oklevél kezdeténél festőnk tanult és ügyes kezével és eredeti színekben lefestve, hogy a szemlélőknek méginkább szembetűnjék; elhatározzuk és biztos tudomásunk szerint lelkünkben eltökélve megengedjük, hogy említett Mária Theresiopolis Szabad és Királyi Városunk polgárai, birtokosai és lakosai, valamint az ő utódaik és örököseik az ő közösségük nevében írt bármely iratukat az előbbi módon leírt címernek pecsétbe vésett jelével vörös viaszban lenyomva hitelesítsék, és az ilyen említett színű viaszban lenyomott, vagy függve elhelyezett pecséttel megpecsételt bármely városi iratnak adassék effektív és gyanún felül álló bizonyító erő és bizalom, valamint más szabad királyi városaink levelei esetében, amelyek ugyan ezen színű viaszt használják.
Huszadszor: Mindezen előbb mondottakat olyan sajátos feltételek mellett határozzuk el, hogy az előbb említett polgárok, lakosok és birtokosok mindenben a többi szabad és királyi városokhoz idomuljanak, örökösen őrizkedjenek a hűtlenség és háládatlanság csúfos szégyenfoltjától, fenyegettetvén ezen és minden más kiváltságuk örökös elvesztésével és más törvényes büntetésekkel, amit ha az bekövetkezne, kiérdemelnének; valamint hogy teljes hittel, tartósan és hűségesen törekedjenek kiérdemelni velünk, utódainkkal és örököseinkkel Magyarország törvényes királyaival szemben, ezt a nem közönséges jótéteményt, amelyet kegyesen és nagylelkűen nekik tettünk, így bevesszük, elfogadjuk és hozzáírjuk mindazt, ami az előbb kijelentetteket egészében és részeiben illeti (mások, jelesen az Egyház jogait tiszteletben tartván), s ezen tárgy tartós megerősítése és állandó emlékezetben tartása végett kiadjuk jelen levelünket királyi ügyészünk szavatosságával (mint előbb kijelentetett) megerősítve nagy, függő, titkos pecsétünkkel (amelyet mint apostoli magyar királynő használunk), nevezett Városunk, Maria Theresiopolis polgárainak és lakosainak, valamint azok utódainak és örököseinek, határtalan időkig. Kelt őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos galanthai gróf Eszterházy Ferenc, Fraknó örökös ura, aranygyapjas s egyben Szent István apostoli király jeles rendje nagykeresztes lovagja, kamarásunk és valóságos belső tanácsosunk, Moson vármegye főispánja, magyarországi Kúriák elnöke s fönt nevezett Magyarországunkra tartozó udvarunk és ugyancsak a Szent István rend kancellárjának kezei által, ausztriai Bécs főhercegi városunkban, Január hava huszonkettedik napján az Úrnak Ezerhétszázhetvenkilenc, Magyar-, Cseh- és többi országainkban való uralkodásunknak harminckilencedik esztendejében; midőn a főtisztelendő, méltóságos, tisztelendő és a Krisztusban is tisztelt atyák: gróf Battyány József, római szent birodalmi herceg az esztergomi érsek, zajezdai báró Patacsich Ádám, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült anyaszentegyházak érseke, vásonkői gróf Zichy Ferenc győri, galanthai gróf Eszterházy Károly egri, volli és sonenthurni gróf Migazzy Kristóf, a római szentegyház bíbornoka, római szent birodalmi herceg, váci püspöki helytartó, Gallyuff József zágrábi, Caballini Keresztelő János zengi és modrusi vagy korbaviai, Kerticza Ferenc Mátyás boszniai vagy diakóvári és szerémségi, gróf kollegrádi Kolonits László erdélyi, Szalbek Károly szepesi, gróf Berchtold Ferenc, besztercebányai, gróf Révai Antal rozsnyói, Bajzáth József veszprémi, Szily János szombathelyi, sellyei Nagy Ignác fehérvári, Krisztovich Imre csanádi, Zlatarich Antal belgrádi és szendrői, Jaklin István Miklós választott almisiai, buzini gróf Keglevich Zsigmond választott makáriai, Nunkovits György választott szerbiai, Pethő József választott drácsi, báró Perényi Imre választott baceni püspökök, akik Isten egyházait szerencsésen kormányozzák; nem különben a felséges Albert főherceg úr, a Lengyel és Litván királyság hercege, szászországi fejedelem, magyar királyságunkban királyi helytartónk; ugyancsak nagyságos galanthai Fekete György gróf országbíránk; nádasdi Nádasdy Ferenc, Fogarasföld örökös ura, Dalmát-, Horvát- és Szlavónországok bánja; gróf Battyány Ádám főtárnokmester, galanthai Eszterházy Miklós római szent birodalmi herceg, örökös fraknói gróf, a magyar nemesi testőrsereg kapitánya; Galantháról nevezett Eszterházy Ferenc bíró, Keresztszegi Csáky Nepomuki János gróf, főlovászmester, monyorókeréki Erdődy Nepomuki János gróf, főkamarásmester, nagykárolyi Károlyi Antal gróf, főasztalnok, erdődi Pálffy Lipót, főajtónálló, nagymányai Koller Imre Ferenc Xavér gróf magyar királyságunk főpohárnoka és erdődi Pálffy János, pozsonyi gróf s sok más, bírván a gyakran említett Magyarországunk vármegyéit és hivatalait.
MARIA THERESIA, s. k.
Bécs, 1779. január 22-én
gróf ESZTERHÁZY Ferenc s. k.
GASZNER József s.k.
Az 1779. esztendő december havának 13. napján nemes Bács vármegye Zombor szabad királyi városában tartott közgyűlésén a legszentebb Őfelsége jelen kegyes a folyó 1779. esztendő január 22. napján Bécsben kiadott kiváltságlevele, amellyel a kebelünkbe tartozó, egykor Szabatkának nevezett Szent Maria mezővárost a jövőben használandó Maria Theresiopolis név alatt a szabad és királyi városok közé emelte, felolvastatott és kihirdettetett, a tiszti ügyész azon közbevetett óvadékos ellenvetésével, hogy a város részéről korábban adott nyilatkozat szerint a fuvarok az átvonuló katonaság, a vármegyei tisztek és szolgáik részére továbbra is mindig (úgy mint eddig) teljesítendők, Bajmok és Csantavér puszták betelepítése után is; ezek teljes betelepítéséig és portáik számának megállapításáig és a város portái számából való kivonásáig a vármegyei házipénztárba a város úgy mint eddig, továbbra is adózni tartozik. A szabad és királyi Maria Theresiopolis város küldöttei mindkét pont tekintetében óvást emeltek.
KÁSZONY Ferenc által, s. k.
nevezett nemes Bács vármegye esküdtje és rendszerinti jegyzője
ULMER Gáspár
zapisi iz palanke 